„Egyházként egyik kiemelt célunk a béke és a megbékélés.” Ezt Salvator Niciteretse, Bururi püspöke – aki egyben a Katolikus Akció Nemzetközi Fórumának (FIAC) afrikai koordinátora – nyilatkozta a Fides hírügynökségnek a FIAC Rómában, október 15. és 18. között megrendezett találkozója kapcsán.

2026 októbere valóban a kegyelem hónapja volt az indonéziai Flores szigetén élő katolikus egyház számára. Így jellemezhetnénk ezt a hónapot a Maumerei Egyházmegyében, ahol a vallási ünnepségek sorozata számos fiatal férfi pappá szentelésében csúcsosodott ki – akik különböző szerzetesrendekhez tartoznak.

Szenvedések, nehézségek és számtalan kihívás közepette hangzott el a felhívás: „ma ti is a remény misszionáriusaivá válhattok”. Ez a gondolat fogalmazódott meg azon az összejövetelen, amelyen több mint 1650 gyermek és fiatal vett részt 2026. október 18-án a missziós világnap alkalmából. Az eseményt – amelyet a Pápai Missziós Művek szervezett – a Yangoni Főegyházmegyéhez tartozó Twantayban, a Nagyboldogasszony katolikus templomban tartották. A szentmisét Charles Maung Bo bíboros, Yangon érseke mutatta be, aki arra buzdította a jelenlévő fiatalokat, hogy „váljanak misszionáriusokká azáltal, hogy mindennapi életükben megosztják másokkal Jézus szeretetét”.

„A Missziók Világnapja 100. évfordulójának megünneplése kapcsán a Miao-i Egyházmegye-szerte indított kezdeményezések egy központi üzenetre hívták fel a figyelmet: a misszió minden megkeresztelt ember feladata.

Október 18-án vasárnap, a 100. Világmissziós napon Dr. Székely János megyéspüspök, az MKPK elnöke elevenítette fel a székesegyházban a misszió kialakulását, fontosságát.

„Ez valóban helyi esemény, mégis olyan, amely nyitva áll az egész világegyetem előtt”. E szavakkal foglalta össze Luis Antonio Tagle bíboros, az Evangelizációs Dikasztérium pro-prefektusa és XIV. Leó pápa különleges küldötte, a katolikus hit Bougainville-be való megérkezésének 125. évfordulója jelentőségét.

Egy nap, amely a misszió beépítését szolgálja az egyházközségek mindennapi életébe – ima, a távoli közösségek megismerése és adományok felajánlása révén. E meggyőző víziótól vezérelve XI. Piusz pápa 1926. április 14-én hagyta jóvá a Missziók Világnapjának megalapítását.

Ezzel a kezdeményezéssel a pápa – polgári nevén Ratti – a Hitterjesztési Pápai Mű javaslatát karolta fel és tette magáévá. Döntését azonban az a missziós buzgóság is formálta, amely abban az időben az egész Egyházat áthatotta – egy olyan lelkület, amely a helyi közösségek kezdeményezéseiben is megnyilvánult. Ezek sorából kiemelkedett a szárdföldi Sassari egyházmegye közössége, amely a missziós képzés és együttműködés eleven központjaként szolgált; olyan közegként, ahol a pápai döntés termékeny talajra talált, és egy már virágzó gyakorlatra építhetett.

Idén James Bhola Lengarin atya, a Consolata Misszionáriusok rendfőnöke mélyreható szimbolikus jelentőségű helyszínen ünnepli meg a missziók világnapját: Etiópiában, abban az országban, amelyet rendjének alapítója, Szent Giuseppe Allamano „nagy missziós álomként” jellemzett. „Etiópiában, misszionáriusainkkal és a helyi közösségekkel együtt ünneplem majd a missziók világnapjának századik évfordulóját” – nyilatkozta a Fides hírügynökségnek. Bár hivatalos látogatás (kanonikus vizitáció) céljából érkezik, jelenléte túlmutat a puszta intézményi kötelezettségeken. „Etiópia különleges jelentőséggel bír” – magyarázza. „Allamano maga sosem jutott el oda, ám vágyott arra, hogy elérje az etióp népet, és folytassa a Guglielmo Massaia bíboros által megkezdett evangelizációs munkát. A missziók világnapja centenáriumának ottani megünneplése – mondja Lengarin – lehetőséget ad számunkra, hogy hálát adjunk az eddig megtett útért, meghallgassuk a jelen valóságát, és megújítsuk elkötelezettségünket a jövő missziója iránt.”

Ahhoz, hogy valaki eljusson a Mitú Apostoli Vikariátus egyes közösségeibe a kolumbiai Amazonasban, folyókon kell átkelni, erdőket átszelni, és nagy távolságokat megtenni egy olyan területen, ahol kevés az út. A Vaupés megye, Kolumbia egyik legnagyobb és legösszetettebb régiója, számos őslakos népnek ad otthont, akik őrzik saját nyelvüket, hagyományaikat és szervezeti formáikat.

Ebben az összefüggésben a távolságok a közösségek lelkipásztori kísérését is befolyásolják. A jelenlét, a meghallgatás és a mindennapi életben való részvétel így különleges jelentést nyer az evangelizáció formáiként. Ebben a valóságban élt át tavaly júniusban 54 misszionárius a Sonsón-Rionegro Egyházmegyéből egy testvérközösséggel közös missziós élményt. Nem csak azért mentek el, hogy lelkipásztori tevékenységeket javasoljanak. „Gondolhattunk volna arra, hogy misszióba menjünk. Ahogy teltek a napok, rájöttünk, hogy valójában azért vagyunk ott, hogy megtapasztaljuk a találkozást” – mondta a Fidesnek Renzo Baltazar Martínez Ramírez atya, a missziós lelkipásztorkodásért felelős püspöki delegátus és a Pápai Missziós Művek igazgatója Sonsón-Rionegro Egyházmegyében, a kolumbiai Antioquiában.

2026. október 8-án XIV. Leó pápa Mary Teresa Barron nővért (N.S.A.) az Evangelizációs Dikasztérium – azon belül az első evangelizációért és az új részegyházakért felelős részleg – segédtitkárává nevezte ki, egyúttal rábízva a Pápai Missziós Művek elnöki tisztségét is.

Alábbiakban közöljük XIV. Leó pápa videóüzenetének magyar fordítását.

2026. szeptember 26-a jelentős mérföldkő volt az Észak-Arábiai Apostoli Vikariátus történetében. A Missio-Avona iroda kétéves intenzív előkészítő és népszerűsítő munkáját követően a dohai (Katar) Rózsafüzér Királynője-templomban hivatalosan is megalakult a Missziós Gyermekség Pápai Műve.