„Nehezen megközelíthető vidékről van szó” – nyilatkozta a misszionárius az Agenzia Fides hírügynökségnek. Az út során olyan kis falvakkal találkozunk, amelyek lakói főként földműves családok; a településeken hiányoznak az alapvető szolgáltatások: nincsenek iskolák, orvosi rendelők vagy ivóvíz, az elektromos áramról nem is beszélve.

A nehézségek ellenére a közösség szívélyesen fogadta a misszionáriust, az ünnepség pedig a szomszédos vidékekről is vonzotta a híveket – akik közül sokan órákon át gyalogoltak, hogy eljussanak oda. Délután focimeccset tartottak, amelyet zene követett; a zene egészen addig szólt, amíg ki nem fogyott az üzemanyag a kis áramfejlesztőből. „Csupán egy labdával és két hangszóróval” – meséli Miraglio atya – „az emberek csodálatos napot töltöttek el, mindenféle incidens nélkül.”

A háromnapos látogatás során számos találkozóra került sor a helyi lakossággal. Visszatérő téma volt, hogy az állam magára hagyta a legeldugottabb térségeket – ezt a helyzetet pedig tovább súlyosbította az aszály hatása. „Az utolsó termés épp az új tanév kezdetére hiúsult meg. A mezőgazdasági termények szűkössége miatt mindenki – gyermekek és felnőttek egyaránt – csak nagyon kevés élelemhez jut.”

A visszaút egy kis küldöttséggel zajlott. Az út során az öszvérek továbbra is nélkülözhetetlen eszközei maradtak a rendelkezésre álló kevés áru szállításának. „Időről időre köszöntöttük az utunkba kerülő embereket, és megígértük, hogy amint lehet, visszatérünk.”

A közösség által meghatározott prioritások között szerepel egy fából és hullámlemezből készülő kis építmény létrehozása Nan Mielben; ez vallási szertartások, közösségi összejövetelek, valamint egy kezdetleges iskola helyszínéül szolgálna. Egy másik projekt a helyi forrás fejlesztését célozza, ami kulcsfontosságú a vízellátás szempontjából.

„Ahogyan a korai keresztény közösségek idején, úgy ma is fontosak a más közösségekhez tett látogatások a remény ébrentartása, a hit erősítése és – a jövőbe tekintve – az emberek életkörülményeinek javítása szempontjából” – hangsúlyozza Massimo atya.

A misszionárius az egész országra kiterjedő nehéz helyzetről számol be – nem csupán a nagyvárosokban, ahol fegyveres bandák teremtettek egyre növekvő bizonytalanságot. „Minden utazásom során közvetlenül tapasztalom meg a haiti élet hatalmas nehézségeit. Az ország válságos állapotban van: nemcsak a nagyvárosokban a fegyveres bandák miatt, hanem a távoli belső területeken is. Itt valóságos »háború zajlik a hátországban«, amelyet egyre nehezebb elviselni.”

Ebben a helyzetben az Egyház küldetése továbbra is arra összpontosít, hogy a legkiszolgáltatottabb közösségek mellett álljon. „A hit megosztására irányuló törekvésünk során – zárja gondolatait a kamilliánus szerzetes – azon dolgozunk, hogy békében és szolidaritásban gyökerező közösségeket építsünk.”

(Fides hírügynökség)