Pápai Missziós muvek
HITTERJESZTÉS MŰVE
PONTIFICIUM OPUS
A PROPAGANDA FIDEI


„… hogy az Evangélium minél jobban elterjedjen…”
Pápai logó
 
 
 
 
Misszió
Vatikáni dokumentumok
A Pápai Missziós Művek
Hírek, cikkek, archivum
Média
Támogatások

Amint engem küldött
az Atya,

úgy küldelek én is
    titeket (Jn 20,21)

MISSZIÓ
     ÚJ EVANGELIZÁCIÓ

II. János Pál pápa


az egyetemes
    misszió pápája

Az inkák magyar papja

Image

Gyakran kesergünk idehaza az egyre növekvő paphiány miatt, s kezdünk hozzászokni a gondolathoz, hogy a világ különböző pontjairól érkeznek hozzánk misszionáriusok, esetenként olyanok, akiket valamely távol-keleti országban éppen egy magyar misszionárius keresztelt meg. Ahhoz, hogy aratni tudjunk, vetnünk is kell. Ilyen magvetésnek örülhetünk Szabó Zsolt József atya, a Harmadik Világ Szegényeinek Szolgái mozgalom tagja személyében, akit július 1-jén a spanyolországi Toledóban szentelt pappá a város püspöke.




Az újmisés Sopronban született, a határ menti városban végezte általános iskolai tanulmányait. Mivel az akkoriban kötelező orosz tanulással – mint oly sokaknak – meggyűlt a baja, szó sem lehetett arról, hogy gimnáziumban folytassa a pályafutását. Vízműgépésznek tanult, néhány évig a szakmában dolgozott, majd következett a katonaság, s ismét a szakmai munka, de ekkor már azzal az elhatározással, hogy megpróbál érettségi vizsgát tenni.

Az 1994-től 98-ig terjedő évek a tanulás jegyében teltek. Ez alatt az idő alatt, 1996-ban találkozott a hazánkba látogató Giovanni Salerno atyával, a Peruban működő Harmadik Világ Szegényeinek Szolgái közösség alapítójával. A spanyol misszionárius a soproni Szent György-plébánián arról is beszélt az összegyűlt fiataloknak, hogy bárkit szívesen látnak Peruban, aki vállalja a szegények között végzett munkát. Az a követelmény csupán, hogy a jelentkező katolikus legyen és tanuljon spanyolul. „Én akkor még benne voltam a gimnáziumi időszakomban, és fogadalmat tettem, hogy ha minden jól megy az érettségin, akkor megpróbálom. 1998-ban leérettségiztem, és aztán kerestem a kapcsolatot a magyarországi központtal. Olyannyira, hogy egy évvel később fölköltöztem Budapestre, hogy közelebb legyek a központhoz, jobban megismerjenek, és kijussak Peruba” – emlékezik vissza az újmisés.

A Harmadik Világ Szegényeinek Szolgái mozgalmat Giovanni Salerno ágostonos szerzetes alapította, aki a hetvenes években Peruba utazott, hogy az Andok falvaiban papként és orvosként szolgálja az ott élő szegényeket. Sokszor előfordult, hogy a szülő nők Giovanni atya karjai között haltak meg, s még utolsó szavaikkal rábízták a gyermekeiket. Ezen élmények nyomán, az árván maradt kicsinyek megsegítésére alapította a Harmadik Világ Szegényeinek Szolgái nevű közösséget. „Először Teréz anyát kérte fel, hogy segítsen ebben a munkában, de ő azt mondta: ’Én halat adok a rászorulóknak, de a te feladatod az, hogy hálót adjál’. A gyerekeket meg kell tanítani arra, hogyan lehet értelmesen, az egyház kincseit megismerve Istennel élni” – veszi át a szót Szkladányi László, a közösség magyarországi vezetője.

A mozgalomnak több ága van a tagok életállapotának és lelki igényeinek megfelelően: van egy papi közösség, vannak nővérek, akik a lányokkal foglalkoznak, szemlélődők, akik a mozgalom imádságos hátterét biztosítják, és van családos közösség is. Számos szerzetesrend és más katolikus közösség is segíti a „harmadik világosokat” világszerte, „ők teszik lehetővé imájukkal és adományaikkal a mozgalom tevékenységét” – mondja Szkladányi László, aki, miután gyermekei felnőttek, feleségével együtt szintén szeretett volna Peruban dolgozni a szegényekért. A közösség alapítója azonban más feladatot bízott rá. Arra kérte, hogy alapítson itthon egy imacsoportot, majd egy alapítványt és egy központot.

Budapesten a józsefvárosi templom szomszédságában, Bajzáth Ferenc plébános támogatásával működik a mozgalom, Perun kívül egyedül itt foglalkoznak gyerekekkel. Egy sarokház földszintjén lévő központjukban a környékbeli gyerekeket gyűjtik össze délutánonként, hogy tanuljanak velük. Hasonlít ez a Don Bosco-féle oratóriumra, ahol játékra, munka utáni kikapcsolódásra, tanulásra gyűltek össze a korabeli torinói munkásgyerekek. „A mi pedagógiánknak is a prevenció a lényege. Azt szeretnénk, hogy azok a gyerekek, akik bekerülnek ide, dolgozzanak, megtalálják a helyüket a társadalomban, megismerjék istengyermeki mivoltukat, méltóságukat és a társadalomnak hasznos tagjai legyenek.” Meg is van a munka eredménye: sokan vannak, akik szakmát szereztek, de mivel ide önként járnak be a fiatalok, csak annak tudnak segíteni, aki ebben részt szeretne venni. A kívülállók is észreveszik már a programban résztvevő gyerekeken a változásokat. Van, akit egészen érettségiig elkísérnek, sőt „van, aki készül ki Peruba, mert azt a sok jót, amit itt kapott, tovább szeretné adni az indiánoknak. Most spanyolul tanul és gyűjt arra, hogy ki tudjon menni” – mondja Szkladányi, aki ha rövid időre is, de már kétszer járt Cuzcóban, az inkák egykori fővárosában, ahol az óvodából, fiú- és leányiskolából, napköziből, szakiskolákból álló szervezet központja található.

Annak, aki oda kijut, mindenekelőtt a számunkra szokatlan körülményeket kell megszoknia. A település 3500 m magasan fekszik a tengerszint fölött, ahol az oxigén is ritkább, amitől légszomja is lehet az embernek. „Az újonnan érkezőknek még a csomagokat is kiveszik a kezéből. Meg lehet szokni, de meg kell küzdeni a gyomorproblémákkal is. A víz itt 86 fokon forr, tehát a baktériumok nem tűnnek el belőle. Az európai ember gyomra jóval kényesebb, mint azoké, akik ott élnek” – eleveníti föl első perui napjait az újmisés Szabó Zsolt József. Ő 2001-ben két évre érkezett a missziós központba, hogy önkéntes munkát végezzen. A legnagyobb nehézséget akkor az okozta, hogy még gyengén tudott spanyolul. „Az első két hónapban nagyon sokat szenvedtem. Volt gyerek, aki valamiért sírva jött hozzám, elmondta a panaszát, és nem értettem meg egyből. A szavakat értettem, próbáltam magamban lefordítani a választ, de sokszor volt, hogy a gyerek akkorra már otthagyott.”

Mikor döntött úgy, hogy véglegesen csatlakozik a közösséghez, és hogy került Toledóba? „Az önkéntesség időszaka után úgy döntöttem, hogy jelentkezem a mozgalom szemináriumába, ami Toledótól 30 kilométerre van Spanyolországban.” Húsz évvel ezelőtt Marcelo González Martín toledói érsek letelepítette a város környékén azokat a mozgalmakat, amelyeknek nem volt saját teológiájuk, és az egyházmegye intézményében biztosította számukra a püspökség kispapjaival együtt a teológiai és a filozófiai képzést. A papnevelés pedig a mozgalmak saját szemináriumában folyt. Zsolt atya is itt tanult, de közben 2007-től egy újabb évet töltött Cuzco mellett, a „fiúk városában”. A Harmadik Világ Szegényeinek Szolgái szemináriumában a kispapok többsége mexikói, de van horvát, kolumbiai, és olasz jelölt is.

S most már egy magyar pap is tagja a közösségnek. A július elsején pappá szentelt Szabó Zsolt Józsefet hivatalosan a toledói egyházmegye papja, de a megyéspüspök, aki támogatja a harmadik világ szegényeinek szolgáit, „kölcsönadja” ifjú papját a mozgalomnak. Zsolt atya, aki itthon a Józsefvárosban és szülővárosában, Sopronban is mutatott be újmisét, július 20-án utazott el Peruba, ahol – mint mondja – ugyanazt folytatja, amit eddig csinált, „csak még egy kegyelemmel gazdagabban”. Úgy véli, a szegény indiánok között azt a hivatást tudja követni, amit a Jóisten ültetett a szívébe. „Azt letagadni és elkerülni sem lehet. Ha én valóban teljes ember akarok lenni, márpedig mindannyiunknak az a vágya, hogy boldog legyen, akkor Jézust kell követnem” – érvel, amikor afelől érdeklődöm, miért nem a hazai szegények között vállal lelkipásztori munkát.

Az Andok falvaiban ő az egyetlen magyar, aki a közösség tagjaként a legszegényebbek szolgálatát végzi. A józsefvárosi közösségnek továbbra is lehetősége van arra, hogy három hétre a mozgalom spanyolországi szemináriumába 17 és 26 éves közötti férfiakat kiküldjön. A program keretében lehetőség nyílik a Harmadik Világ Szegényeinek Szolgái közösség lelkisége és a spanyol kultúra megismerésére, a nyelv gyakorlására és más országokból érkező fiatalokkal való megismerkedésre. Azoknak, akik jelentkeznek a kurzusra, csak az útiköltséget kell fizetniük, a többit a mozgalom állja. „Az a jó, ha valaki egy kicsit megismeri, amit szeretne, s ha kölcsönösen megismerték egymást, akkor tovább is lehet lépni” – teszi még hozzá Szkladányi László.

Forrás: Szerdahelyi Csongor/Magyar Kurír
A Harmadik Világ Szegényeinek Szolgái józsefvárosi közössége az Őr utca 9. fsz. 2-ben található. Telefon: 314-0510, e-mail: Az email cím védve van a spam botoktól, a megtekintéséhez a JavaScript bekapcsolása szükséges
 
További írásaink

   5 éves a SZGYM

        AKTUÁLIS

MISSZIÓS
    RÓZSAFÜZÉR

 
 
HITTERJESZTÉS MŰVE
SZENT PÉTER APOSTOL MŰVE
SZENT GYERMEKSÉG MŰVE
MISSZIÓS UNIÓ
Célja, hogy támogassa a világméretů evangelizációt, és az egyetemes missziós lelkület terjedését.

Célja, hogy erősödjön és növekedjen a missziós- és bennszülött papság képzésének lelki és anyagi támogatása.
A gyermekeket és kamaszokat hívja a misszió kalandjába, hogy felébressze bennük a missziós lelkületet, támogassa a keresztény szolidaritás iránti nyitottságukat.
Célja, hogy a papok és szerzetesek között a missziós lelkület elmélyítésével növekedjen a hivatások száma.
 
   
   
     
H-1223 Budapest, Jókai Mór u. 14. Tel/Fax: (+36 1) 226 4610 • E-mail: pmmmisszio@gmail.com
honlapkészítés