Pápai Missziós muvek
HITTERJESZTÉS MŰVE
PONTIFICIUM OPUS
A PROPAGANDA FIDEI


„… hogy az Evangélium minél jobban elterjedjen…”
Pápai logó
 
 
 
 
Misszió
Vatikáni dokumentumok
A Pápai Missziós Művek
Hírek, cikkek, archivum
Média
Támogatások

Amint engem küldött
az Atya,

úgy küldelek én is
    titeket (Jn 20,21)

MISSZIÓ
     ÚJ EVANGELIZÁCIÓ

II. János Pál pápa


az egyetemes
    misszió pápája

Hitterjesztés Műve
Szt. Péter Apostol Műve
Szent Gyermekség Műve
Missziós Unió
Kezdőlap arrow Hitterjesztés Műve arrow Hírek a világmisszióból arrow MISSZIÓS LEVÉL CEBUBÓL (Fülöp-szigetek) 2011. Karácsonyán
MISSZIÓS LEVÉL CEBUBÓL (Fülöp-szigetek) 2011. Karácsonyán

Image

Lányi Béla verbita szerzetes levelének olvasásakor alkalmunk van átértékelni karácsonyi megszokásainkat



Kedves Barátaim!

A tájfunok emberi nevet viselnek. Ez nemcsak a Fülöp-szigeteken van igy, de az itteni emberek szinte személyiséget tulajdonitanak a rettenetes trópusi viharoknak. A legutóbbi, Sendong nevezetü, szomorú ismertségre tett szert: a több, mint ezer áldozat hire mindenütt megdöbbentette a hirek olvasóit. Különösen most, Karácsony táján várna az ember jobb, szeretetről és boldogságról szóló hireket. Sokan kérdezik, hogy engem nem érintett-e a szörnyü vihar. Hadd számoljak be röviden erről is!

Úgy tünik, hogy a tájfunoknak nemcsak személyiségük van, hanem igencsak szeszélyesek is. Sendong gyilkos dührohama a szomszédos Mindanao szigeten emberek százait pusztitotta el, nálunk Cebuban azonban nem tragédiaokozóként lépett fel. Mi legfeljebb a tolvajt láttuk benne, aki ellopta karácsonyi hangulatunkat, de csak rövid időre. Mi is történt? Karácsonyi ünnepélyre készültünk, a verbita University of San Carlos (Szent Károly Egyetem) többi oktatójával együtt. Az ünnepség első része az egyetemi szinházteremben zajlott le. Szentmisénket a 25 éves szolgálati időt ünneplő és a nyugdijba vonuló kollégák kitüntetése követte. Ezalatt érkezett meg a forgószél. Az üvegzsaluzia résein és a lépcsőház nyitott ablakain keresztül még mi, a szinházterem közepén ülők is kaptunk néhány csepp vizet és a hőmérséklet egy félórára mintegy tizenöt fokot zuhant.

Majd, ahogy minden évben szokás, az udvarra vonultunk volna vacsorázni. Mivel az időjárásjelentés figyelmeztetett Sendong érkezésére, az udvar helyett az Egyetem folyosóin állitották fel az asztalokat. A élelmezési vállalat felszolgálói azonbann megzavarodtak, hiszen áttekinthetetlenné vált a helyzet és igy sok asztalhoz nem jutott el a vacsora. Hatalmas vendégseregről volt szó: a több mint 20 ezer hallgatót oktató és ellátó személyzetből 1600-an jelentek meg. Hozzánk sem jutott el az étel, pedig az egyetemi vezetés izletes karácsonyi ételeket rendelt. Az asztalunknál ülő épitész oktatók azonban rátaláltak a szervezési hiányosságok miatt szintén nagyrészt kiosztatlanul maradt uzsonna dobozaira és igy kakaós csiga meg ásványviz lett az ünnepi vacsoránk. Tudtuk, hogy nem ez volt a szervezők álma, de mégsem morgolódott senki. Vonzó filippinó tulajdonság, hogy minden helyzetben a jót keresik és nem a rosszat. Igy nem felháborodás, hanem inkább vidám élcelődés tárgya lett a Sendong által meghiúsitott vacsora.

Másnap azonban megdöbbentettek minket a Mindanao szigetről érkező hirek. Ezek egy egészen másféle Sendongról szóltak, mint amit itt Cebuban tapasztalhattunk, ahol látogatása szinte teljesen ártalmatlanul zajlott le. Ott viszont emberek tizezrei, sőt százezrei haltak meg. Ilyenkor az is eszembe jut, hogy az Egyetem Épitészeti Tanszéke által kifejtett felvilágositó munkára mennyire szükség van, hiszen az épitési előirások be nem tartása és a hajléktalanok árterületre szorulása lehetett a halálesetek fő oka. Rengeteg emberi tragédiáról is hirt kaptunk. Egy hetvenhét éves nagypapa nem fogadta el az unokái segitségét, akik arra kérték, hogy jöjjön fel velük a ház tetejére és igy meneküljön meg az ártól. "Hetvenhét éve itt lakom és eddig soha nem öntötte el ezt a részt a folyó", mondta az öreg - és lentmaradt. Percek alatt viztárolóvá változott a szoba, amelyben 77 évig lakott. Az ár elvonultával az egyik sarokban találták meg a holttestét, a bútorok és válaszfalak törmelékei között. Pedig elméletileg igaza volt: utoljára 1916-ban volt ilyen árviz Cagayan de Oro városában. A meteorológusok szerint ezek a különlegesen pusztitó tájfunok egy százévenkénti ciklusra vezethetők vissza, de korunk drámai klimaváltozása csak súlyosbitja a helyzetet.

A hires filippinó vallásosság segit az események feldolgozásában, bár ilyen tragádiát senki sem tud megmagyarázni. "Idáig sose jött fel a viz", mondott az idős ember és mivel ez a terület valóban nem tartozik a katasztrófa által gyakran sújtott fülöp-szigeteki területek közé, sokan nem vették komolyan az időjárásjelentést. Nem készültek Sendong érkezésére. A hiveknek azonban az adventi olvasmányok is feltették a kérdést: ilyen lesz-e Krisztus második eljövetele? Sokaknak a hit adta meg  azt a fizikai és lelki erőt, amire ilyen katasztrófahelyzetben tényleg szükség van. Számos családról tudunk, akik a házuk tetejére vagy más biztonságos helyre menekülve csak egy-két alapvető ruhadarabot vittek magukkal, de nem felejtkeztek meg Jézus vagy a Szüzanya szobráról, illetve a Szentirásról. A külföldi riporterek meglepődve nézték mindezt, de aztán megértették: a sokszor hetven év fölötti, vagy beteg és alultáplált emberek fel sem tudtak volna mászni a háztetőre, ha nincs az a hitük, hogy az özönviz után is van élet.

Holnap, csütörtökön én is Mindanao-ba megyek, két szeminaristánk meglátogatására. Ők nem a katasztrófasújtotta Cagayan de Oro-ból származnak, hanem a szomszédos Agusan Sur (Dél-Agusan) tartományból. Nekünk, szerzetesi nevelőknek kötelességünk meglátogatni a növendékek családjait és ezt szivesen tesszük. Kicsit azonban elgondolkodtatott a mostani időpont. Igen, Sendong nem itt csapott le, de azért biztosan itt is sok szenvedést fogok látni és egyáltalán, alkalmas-e nekik a látogatás most. A két szeminarista még a tájfun érkezése előtt érkezett haza karácsonyi szabadságra. Ők nem filippinók, csak az állampolgárságuk filippinó. A "manubo" nevü bennszülött törzshöz tartoznak. Ez a törzs ma is vándor életet él. Ősi kultúrájukat őrzik, de vallásuk már a római katolikus. A verbiták missziós iskolát alapitottak számukra, ez volt a két szeminarista középiskolája. Nagyon egyszerü iskola, igy csodálatraméltónak tartom a két fiú teljesitményét, akik a magas követelményszintü San Carlos Egyetemre jutva angol szakon minden tárgyból legalább elégséges osztályzatot tudtak elérni.

Holnap, csütörtökön indulok. Délelőtt repülővel Butuan-ba megyek, ami Észak-Agusan tartomány fővárosa, onnan pedig a helyi buszjárattal Trento-ba, a verbita manubo misszió központi állomására. Péntek reggel találkozom a két szeminaristával, akik elkisérnek a szállásukra. Mondták, hogy sokat kell gyalogolni és csónakra is szükségünk lesz. A rendtársak szerint jobb nem számolnom azzal, hogy nálunk alszom, mert az ő életstilusuk egészen más. Jobb, ha valamelyik missziós állomáson, vagy a manubo iskolában maradok éjszakára. Vettem élelmet, ez lesz a karácsonyi ajándékom a két család számára. Azt hiszem, hogy az étel a legjobb ajándék. Ezt igy tapasztaltam az eddigi fülöp-szigeteki karácsonyaim alkalmával. Minden karácsonyt szeminaristáink családjainál töltöttem a karácsonyt. Néha kis nyomást kellett gyakorolni, mert úgy érezték, hogy a Szenteste inkább a családok belső ügye és kicsit vonakodtak a külföldi szerzetes látogatásától, de aztán mindig jól éreztük magunkat. Különösen tavaly tünt fel a vendéglátó, halászatból élő családnál, hogy rizsen, vizen és száritott halon kivül csak az kerülhetett a karácsonyi asztalra, ami én hoztam! Addig azt hittem, hogy egy halász asztalán természetes módon ott a többféle hal - s nemcsak száritott, hanem friss! De elmagyarázták, hogy december szeles időszak és a halak ilyenkor visszavonulnak a mélyebb vizekre. Vagyis nincs kapás.

Azt is kérdezték tőlem egyesek, hogy nem veszélyes-e éppen most menni Mindanao szigetére, hiszen a tájfun után sokféle járvány fenyeget. Természetes, az óvatosság sohasem árt és mindent meg fogok tenni az egészségem vdelme érdekében. De Karácsony tanitása éppen az, hogy Krisztus is eljött hozzánk, az emberekhez, akik egyáltalán nem mind értékelték az eljövetelét. De eljött hozzánk, mert szükségünk volt rá. Úgy érzem, hogy éppen Karácsonykor, nekem is szükségem van az egyszerü manubo törzs üzenetére, hiszen a nagyvárosi élet egészen más. Különösen nekünk, verbita misszióstestvéreknek fontos, hogy valóban "testvérek" maradjunk. Igyekszem tudatositani magamban mindazt, amit a misszióstestvéri hivatás ilyen téren is elém tüz.

Hálásan köszönöm azok segitségét, akik Szemináriumunk segitése révén a verbita misszióstestvéri hivatásra készülő filippinó fiúkat támogatják. Ugyanúgy hálásan köszönöm azok adományait, akik a volt utcagyerekek körében végzett apostoli munkánkat segitik. A Ti segitségetekkel ezek a gyerekek lassan-lassan ki tudnak emelkedni a múltjukból, ahová szüleik szegénysége és néha lelkiismeretlensége sodorta őket. Facebook oldalamon megtalálhatjátok a képeket. Nemcsak korrepetáljuk őket, hanem időnként viszünk nekik táplálóbb ételt és vitaminokat.

A legkisebb adományt is hálásan köszönöm.

Végezetül kivánok kegyelmekben gazdag, áldott karácsonyi ünneoekt és boldog, áldott Új Évet!

Szeretettel üdvözöllek:

Lányi Béla SVD testvér
USC-SVD Provincialate
P. Del Rosario Street
CEBU CITY
6000
Philippines (Fülöp-szigetek, Ázsia)

 
További írásaink

   5 éves a SZGYM

        AKTUÁLIS

MISSZIÓS
    RÓZSAFÜZÉR

 
 
HITTERJESZTÉS MŰVE
SZENT PÉTER APOSTOL MŰVE
SZENT GYERMEKSÉG MŰVE
MISSZIÓS UNIÓ
Célja, hogy támogassa a világméretů evangelizációt, és az egyetemes missziós lelkület terjedését.

Célja, hogy erősödjön és növekedjen a missziós- és bennszülött papság képzésének lelki és anyagi támogatása.
A gyermekeket és kamaszokat hívja a misszió kalandjába, hogy felébressze bennük a missziós lelkületet, támogassa a keresztény szolidaritás iránti nyitottságukat.
Célja, hogy a papok és szerzetesek között a missziós lelkület elmélyítésével növekedjen a hivatások száma.
 
   
   
     
H-1223 Budapest, Jókai Mór u. 14. Tel/Fax: (+36 1) 226 4610 • E-mail: pmmmisszio@gmail.com
honlapkészítés