Pápai Missziós muvek
MISSZIÓS UNIÓ
PONTIFICIUM OPUS
A UNIONE MISSIONARIA


"Mindenki misszionárius"
Pápai logó
 
 
 
 
Misszió
Vatikáni dokumentumok
A Pápai Missziós Művek
Hírek, cikkek, archivum
Média
Támogatások

Amint engem küldött
az Atya,

úgy küldelek én is
    titeket (Jn 20,21)

MISSZIÓ
     ÚJ EVANGELIZÁCIÓ

II. János Pál pápa


az egyetemes
    misszió pápája

Hitterjesztés Műve
Szt. Péter Apostol Műve
Szent Gyermekség Műve
Missziós Unió
Kezdőlap arrow Missziós Unió arrow Hírek arrow Márfi Gyula veszprémi érsek vízkereszti körlevele
Márfi Gyula veszprémi érsek vízkereszti körlevele

Image

Örömmel tesszük közzé az érsek atya körlevelét, amelyet teljes egészében a missziós kötelezettségnek szentel. A PMM igen nagyra értékeli az érsek úr elkötelezettségét, amellyel a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjaként a Missziós Unió célkitűzéseihez hozzájárul.

Márfi Gyula veszprémi érsek vízkereszt ünnepe alkalmából körlevéllel fordult egyházmegyéje papjaihoz és híveihez. A körlevelet január 2-án olvasták fel a Veszprémi Főegyházmegye templomaiban





Főtisztelendő Paptestvéreim! Szeretett Hívő Testvéreim!

A vízkereszt ünnepén olvasott evangéliumról méltán állíthatjuk, hogy egyféle „sláger-részlete” az Újszövetségi Szentírásnak: irodalmárok, képzőművészek, zenészek, sőt filmrendezők is szívesen veszik fel témáik közé. Természetesen rengeteget foglalkoznak ezzel a szakasszal a szentírás-tudósok is. A napkeleti bölcsek látogatása lelki írók és az egyszerű lelkipásztorok számára is sok elmélkedési témát kínál. Ezek közül most egyet ragadjunk meg.

1. A zsidó választott népet képviselő pásztorok után a napkeleti bölcsek személyében most a pogány világ teszi tiszteletét a „zsidók újszülött királya előtt. Ezzel a történettel szent Máté azt akarja kifejezni, hogy Jézus nem csak a zsidók üdvözítője, hanem a pogányoké is. A választott nép soraiból kikerült keresztények sokáig ki voltak téve annak a kísértésnek, hogy magukat afféle „első vonalbeli elit-híveknek” képzeljék és fenntartásokkal tekintsenek a világ „maradékából” a pogány népek soraiból megtért keresztényekre.

Ez a probléma érződik már Jézusnak a szőlőmunkásokról szóló egyik példabeszédében is, amely szerint a kora reggeltől dolgozó munkások zúgolódnak a későn jöttek ellen, nem tetszik nekik, hogy az utóbbiak éppúgy megkapják a napi egy dénárt, mint ők (vö. Mt 20,1-16). De a vallási sovinizmus ellen íródott már az Ószövetségi Szentírás egyik legcsodálatosabb részlete, a Jónás könyve is. Ebben a könyvben Isten azt üzeni népének, hogy ő nemcsak őket, hanem a pogányokat is szereti, nem csak a zsidó Jeruzsálemet akarja megmenteni, hanem a pogány (asszír) Ninivét is. Ez a probléma újra meg újra visszatér az Apostolok Cselekedeteiben és Szent Pál írásaiban is, különösen a galatákhoz és a rómaiakhoz írt levelekben.

2. De nem gondoljuk, hogy ez a kérdés ma már nem aktuális. A világ kétharmad része még ma is pogány, különösen Ázsiában vannak hatalmas tömegek, akik Jézusról és a kereszténységről alig tudnak valamit. És mi, Európai keresztények alig törődünk ővelük, és rólunk is elmondható, hogy szinte semmit sem tudunk róluk. Mi papok, akik öt-hat évig tanultuk a teológiát, róluk és az ő vallásaikról szinte semmit sem tanultunk. Aligha járok messze az igazságtól, ha azt mondom: az európai kereszténység azért gyenge, azért van krízisben már több évtizede, mert csak önmaga körül forog, csak önmagával van elfoglalva és a távoli népek nyomorúsága nem érdekli. Pedig aki szereti Krisztust, nem lehet közömbös azokkal szemben, akik még nem ismerik őt. Aki igazán szereti Jézust, annak szívügye az is, hogy minél többen ismerjék és szeressék őt.

Önkritikusan azt is be kell vallanunk, hogy a történelem folyamán mi keresztények nem csak jót tettünk a pogányokkal, hanem rosszat is. Miközben hőslelkű misszionáriusok hatalmas áldozatokat vállalva életüket és egészségüket kockáztatva tanították, gyógyították és anyagi javaikkal is segítették távoli vidékek népeit, a gyarmatosítók kifosztották és rabszolgasorban tartották Afrika, Ázsia, Amerika és Óceánia népeit. Bizony mi, európaiak nem mindig voltunk betlehemi csillag, amely elvezette volna a nem-keresztényeket az Úr Jézus jászolához. Nem voltunk tartóra helyezett világosság, hegyre épült város, amely fényt gyújthatott volna az ő szívükben is.

Ma már a tömegkommunikációs eszközök jóvoltából rengeteg hír érkezik hozzánk a nem keresztény többségű országokból is. Dobbanjon meg a szívünk akár jó, akár rossz hírek érkeznek az ott élő népekről. Imádkozzunk értük, különösen azt kérjük, hogy Krisztus Urunk születésének és feltámadásának híre hozzájuk is elérkezzék, ők is mielőbb testvéreink legyenek a hitben. Imádkozzunk azért is, hogy a Szentlélek támasszon újra missziós hivatásokat Európában és ezen belül hazánkban is.

De ne feledkezzünk el azokról a keresztény testvéreinkről sem, akik nem keresztény többségű országokban laknak. Különösen azok sorsát hordozzuk a szívünkön, akik nagy nyomorban élnek, illetve akiket üldöznek a hitükért. Ilyen üldözések előfordulnak számos közel- és távolkeleti országban, újabban a korábban békés országnak ismert Indiában is. – Üljük meg buzgón azoknak az „egzotikus” szenteknek az ünnepeit is, akik a mai Kanada és Egyesült Államok területén, illetve Mexikóban, Ugandában, Japánban, Koreában, Vietnámban és Kínában szenvednek vértanúságot hitükért.

3. De ne feledkezzünk meg a körünkben élő nem keresztényekről se. Sem a püspökök, sem a papok, sem a hitükhöz ragaszkodó hívek nem korlátozhatják figyelmüket és missziós tevékenységüket azokra az emberekre, akik már hisznek, sőt vallásukat is gyakorolják. Az, hogy mi egymással összetartsunk és egymást segítsük, az természetesen nagyon fontos, de nem elégséges. Mihelyt kihal belőlünk a missziós buzgóság, automatikusan gyengül saját hitünk is. A magának élő ember, aki csak „önmagát akarja megvalósítani”, saját képességeit kibontakoztatni, csődöt mond ezen igyekezetében. Aki nem lép ki önmagából és nem nyitja ki szívét felebarátai felé, abból legfeljebb torzó lesz, de nem teljes értékű ember. Ugyanígy igaz az is, hogy aki csak önmagát vagy a maga szűk családi, baráti környezetét akarja tökéletesíteni, sosem jut el a tökéletes keresztény lelkületre.

Jézus missziós parancsa -„Menjetek el az egész világra és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek” (Mk 16,15) - mindannyiunknak szól. Ezt a parancsot akkor teljesíthetjük, ha minden alkalmat megragadunk: családi együttléteket, az iskola- és munkatársakkal való beszélgetéseket, de még a sport-, a kulturális és egyéb rendezvények által nyújtott kapcsolatokat is, hogy közelebb hozzuk Jézushoz és az ő Egyházához a távollevőket. Figyeljük meg azokat a kiváló sportolókat, akik keresztet vetve lépnek fel a pályára, így is jönnek le onnan, és a győzelmet is jól látható mozdulatokkal Istennek köszönik meg. Higgyük el, hogy hitünk szerény, de bátor megvallásában, felebarátaink jó irányú befolyásolásában mi sem vagyunk esélytelenek. Én különösen 15 éves püspöki szolgálatom alatt sokszor tapasztaltam, hogy az ún. kívülállók is hálásak minden jó szóért, azért is, ha elmondom neki, hogy számomra az evangélium hirdetése nemcsak kötelességteljesítés, még kevésbé megélhetés kérdése, hanem hitből fakadó és örömteli tevékenység.

Szívből kívánom, hogy paptestvéreim és Hívő testvéreim is gyakran tapasztalják a hit megosztásának örömét, és szívüket töltse el ilyenkor az a Szentlélek, aki az ősegyház hitterjesztő munkáját is segítette. Ennek reményében kívánok Mindannyiuknak áldásos, békés újesztendőt!

Veszprém, 2010 karácsonyán

Márfi Gyula érsek

 
További írásaink

   5 éves a SZGYM

        AKTUÁLIS

MISSZIÓS
    RÓZSAFÜZÉR

 
 
HITTERJESZTÉS MŰVE
SZENT PÉTER APOSTOL MŰVE
SZENT GYERMEKSÉG MŰVE
MISSZIÓS UNIÓ
Célja, hogy támogassa a világméretů evangelizációt, és az egyetemes missziós lelkület terjedését.

Célja, hogy erősödjön és növekedjen a missziós- és bennszülött papság képzésének lelki és anyagi támogatása.
A gyermekeket és kamaszokat hívja a misszió kalandjába, hogy felébressze bennük a missziós lelkületet, támogassa a keresztény szolidaritás iránti nyitottságukat.
Célja, hogy a papok és szerzetesek között a missziós lelkület elmélyítésével növekedjen a hivatások száma.
 
   
   
     
H-1223 Budapest, Jókai Mór u. 14. Tel/Fax: (+36 1) 226 4610 • E-mail: pmmmisszio@gmail.com
honlapkészítés