Dal Toso bíboros elmondta, hogy fontos feladatuknak tekintik a hiteles karitatív szolgálat kultúrájának kialakítását. A „szív képzésére” van szükség, ahogyan XVI. Benedek pápa fogalmazta a Deus caritas est kezdetű enciklikában. Az Istent megismerő szívben megszülető szeretetből fakad minden karitatív cselekedet. Enélkül az egyház karitatív küldetése nélkülözné a szilárd alapot.

A tavalyi év legnagyobb kihívása Haiti katasztrófája volt. Az egyház Haiti lakossága mellé állt, számos úton segítette őket. A vészhelyzet nem múlt el, további akciókra van szükség. A dikasztérium a helyi egyház mellett áll, folyamatos támogatásáról biztosítja. A Szentatya mindenkit arra biztat, hogy ne hagyja magára Haitit. A hívek nagylelkű adományainak köszönhetően iskolák és gondozási központok létrehozását tervezik és egy templom újjáépítését is.

A világ számos más pontján is szenved az emberiség nagy családja. A Cor Unum és a pápa nem feledkezik meg róluk sem: Beninben az áradások miatt százezrek váltak hontalanná, Indonéziát a cunami és a vulkánkitörés sújtotta, Pakisztánt és Indiát is elöntötték az áradások. Ezek a természeti katasztrófák ártatlan áldozatokat szedtek és magukra vonták a Szentatya és a dikasztérium figyelmét. A vészhelyzet azonban nemcsak a katasztrófa pillanatában áll fenn, hanem még azt követően sokáig. A „Cor Unum" három nagy programot vezet a világban: Afrikában központot működtet a gyermekkatonák részére az életkoruknak megfelelő társadalmi beilleszkedéséért; Vietnámban fogyatékosokról gondoskodó központot tart fenn; Peruban a gyermekkori alultápláltság ellen küzd. Ezeken a nagyszabású programokon kívül sok más tevékenységet folytat, például Kamerunban a börtönviselt emberek társadalmi beilleszkedését segíti.

Az érsek hangsúlyozta, hogy a karitatív tevékenység nem mérhető pénzben, de a kérdésre válaszolva elmondta, hogy több millió eurót költöttek a szolgálatokra, beleszámítva a két alapítványukat: a Száhel övezetért fenntartott II. János Pál Alapítványt és a Latin-Amerikáért működtetett Populorum Progressiót.

A „Cor Unum" koordinálja sok más katolikus karitatív szervezet munkáját is, így rálátása van tevékenységükre. Megkérdezték az érseket, mutatkozik-e munkájukban a gazdasági válság hatása. Beszámolt arról, hogy a kormányok nemzetközi együttműködésre szánt támogatása általánosságban csökkent, így azok a szervezetek, amelyek erre építenek, megérzik a válság hatását. A magánadományokból működő szervezeteknél viszont éppen az ellenkezője figyelhető meg: növekszik az adományok összege. Véleménye szerint ez éppen annak köszönhető, hogy a magánadományozók felmérik a válság szegényekre nehezedő súlyát. A válság alkalom arra, hogy az emberek átgondolják életüket, és jobban odafigyeljenek másokra.

A riporter útmutatást kért a postaládáinkban talált segítségkérő levelekkel kapcsolatban. Az érsek felhívta a figyelmet arra, hogy meg kell ismerni az adományt kérő szervezetet. A katolikus szervezetek biztosítékot jelentenek arra, hogy az adományokat valóban a feltüntetett célokra fordítják. Azért is lehetséges ez, mert segítőik belső motivációból cselekszenek, nem pedig munkaköri kötelességből; céljuk valóban a szükséget szenvedők megsegítése.

Európában a kereszténység talaján nőttünk fel, nem véletlen, hogy a keresztény értékek olykor azok szívét is megérintik, akik egyébként eltávolodtak gyökereiktől. Nagyon fontos továbbá, hogy sok szervezet a bevételek 40–50 százalékát költi adminisztrációs költségekre, míg a katolikus szervezetek körülbelül 10 százalékot, ritka esetekben 15 százalékot. Ez azért lehetséges, mert nem önállóan tevékenykednek, hanem a helyi egyház küldetésének részeként. Nagyon fontos, hogy ezek a szervezetek megéljék az egyházhoz való mély kötődésüket, és megőrizzék frissességüket, dinamizmusukat. Ebben az évben a „Cor Unum" nagy hangsúlyt fektet majd erre a kérdésre, hogy a katolikus karitatív szervezetek egyházi kötődése nyilvánvalóbbá váljon.

Az érsek végül elmondta: „Mi nem önmagunkért dolgozunk. Nem is azért, hogy megvalósítsuk magunkat vagy a programunkat. Egyszerűen az emberek javáért dolgozunk, Isten nevében, a keresztények közösségén belül, amely megmutatja az utat, amelyen járnunk kell”.

A riport teljes szövege a Magyar Kurír oldalain olvasható

Forrás: L’Osservatore Romano