John Henry Newman 1801-ben született Londonban, 1890-ben halt meg Birminghamben. Élete küzdelmei átívelték az egész XIX. századot. 1825-ben anglikán pappá szentelték. Vezess szelíd fény, a rámboruló sötétségben, vezess előre … – írja egyik legszebb versében. Ez a szelíd fény az anglikán egyházból Rómába vezette. 1845-ben katolizált, majd pappá szentelték. 1879-ben XIII. Leó pápa bíborossá nevezte ki. A „Szív szól a szívhez” jelmondatot választotta.

Boldog Newman bíboros a XIX. század egyik legnagyobb vallásos gondolkodója. Írásairól el lehet mondani, hogy fennmarad, amíg csak kétely és igazság között fennáll a harc. Irodalmi munkássága rendkívül nagyméretű volt, írásai még életében 37 kötetben jelentek meg. Művei az angol irodalom remekművei közé tartoznak.

Legnagyobb ereje talán a láthatatlan eleven megjelenítése volt. Célja az volt, hogy felrázza a tépelődő lelkeket, megindítsa őket, nyissa meg a szívüket az isteni szó meghallására, hogy hagyják magukat vezettetni a szelíd fény, lelkiismeretük szava által az Isten színe elé.

A szószékről olyan kisugárzással, személyes hangvétellel beszélt, hogy prédikációi magával ragadóak, lebilicselőek voltak. Egy szem- és fültanú szerint úgy hatottak, mint valami másvilágról való üzenet, mintha az első századok valamelyik szentje vagy vértanúja jelent volna meg. Olyan szívhez szólóan beszélt, hogy a hallgató úgy érezte: személyesen hozzájuk szól. Gondolatainak ereje olvasva sem vesztik el hatásukat.