Pápai Missziós muvek
PÁPAI MISSZIÓS MŰVEK

PONTIFICIE OPERE MISSIONARIE
PONTIFICAL MISSION SOCIETIES
Pápai logó
 
 
 
 
Misszió
Vatikáni dokumentumok
A Pápai Missziós Művek
Hírek, cikkek, archivum
Média
Támogatások

Amint engem küldött
az Atya,

úgy küldelek én is
    titeket (Jn 20,21)

MISSZIÓ
     ÚJ EVANGELIZÁCIÓ

II. János Pál pápa


az egyetemes
    misszió pápája

Kezdőlap arrow Hírek, cikkek, archivum arrow Archivum arrow A Vatikánból - archivum arrow XVI. Benedek pápa üzenete a 2010. évi missziós világnapra
XVI. Benedek pápa üzenete a 2010. évi missziós világnapra

Image

Az egyházi közösség építése a misszió kulcsa



Kedves Testvéreim!

Október hónap, amelyben a misszió világnapját ünnepeljük, alkalmat ad az egyházmegyei és plébániai közösségeknek, a megszentelt élet intézményeinek, egyházi mozgalmaknak és Isten egész népének, hogy megújítsák elkötelezettségüket az evangélium hirdetésére, és hogy a pasztorális munkának nagyobb missziós perspektívát adjanak.

Ez az évente megismétlődő esemény arra hív minket, hogy éljük át mélyebben a liturgikus és kateketikai, jótékonysági és kulturális folyamatokat, melyeken keresztül Jézus Krisztus egybegyűjt minket az Ige és az Eucharisztia ünneplésére, hogy megízleljük jelenlétének ajándékát, nevelődjünk az Ő iskolájában, és hogy még közelebbi egységben éljünk Vele, Tanítónkkal és Urunkkal. Ő maga mondja nekünk: „Aki szeret engem, azt Atyám is szeretni fogja, én is szeretni fogom, és kinyilatkoztatom magam neki.” (Jn 14,21). Csak az Isten szeretetével való találkozás alapján, mely megváltoztatja életünket, tudunk közösségben élni Vele és egymással, és tudunk hitelesen tanúságot tenni, választ adni testvéreinknek a bennünk lévő reménység okáról (vö. 1 Pét 3,15). Az érett hit, amely gyermeki bizalommal képes magát teljesen rábízni Istenre, és amely imában, Isten szaván való elmélkedésben és a hitigazságok tanulmányozásában érlelődött, az előfeltétele a Jézus evangéliumán alapuló új humanizmus előmozdításának.

Október hónapban, amikor a nyári szünet után a legtöbb országban újraindulnak a különböző egyházi tevékenységek, arra hív az Egyház, hogy a rózsafüzér imádkozása által tanuljuk meg Máriától szemlélni az Atya emberiség iránti szeretet-tervét, és hív, hogy tanuljuk meg Máriát úgy szeretni, ahogy az Atya szereti őt. Nem éppen ez is a misszió szándéka?

Ugyanis az Atya hív bennünket, hogy szeretett Fia által legyünk az Ő szeretett gyermekei, és ismerjük fel, hogy őbenne minden ember a mi testvérünk. Jézus, a viszálykodás és bűn által megosztott emberiség megváltó ajándéka, mutatja meg nekünk annak az Istennek az igazi arcát, aki „úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen” (Jn 3,16).

„Látni szeretnénk Jézust” (Jn 12,21), kérik János evangéliumában Fülöp apostolt a görögök, akik a Húsvétra érkeztek Jeruzsálembe. Ez a kérés visszhangzik a mi szívünkben is októberben, mert ez a hónap arra emlékeztet bennünket, hogy az evangélium hirdetésének kötelezettsége az egész Egyház feladata. Az Egyház „missziós természetű” (Ad gentes 2.) és felszólít minket, hogy legyünk győztesei ennek a megújult életnek, amely megtalálható az evangéliumon alapuló közösségek hiteles kapcsolataiban.

Egy sokrétű társadalomban, amelyet a fokozódó magány és a közömbösség jellemez, a keresztényeknek meg kell tanulniuk a remény jeleit felmutatni és világszerte testvérekké válni.

Ha a nagy ideálokat ápolják, melyek megváltoztatják a történelmet, akkor hamis illúziók és felesleges félelmek nélkül ki tudnak állni azért, hogy a bolygónk minden nép otthona legyen.

Mint a kétezer évvel ezelőtti görög zarándokok, az emberek kérik ma is a hívőket, ha nem is mindig tudatosan, Krisztusról ne csak „beszéljenek”, hanem „mutassák” is meg nekik;

ragyogtassák fel a Megváltó arcát az egész világon az új évezred generációinak, hogy minden földrészen különösen is a fiatalok lássák, akik az evangélium hirdetésének kiváltságos megszólítottjai. Fel kell ismerniük, hogy a keresztények Isten igéjét adják hírül: mert Ő az igazság, mert Benne találták meg saját életük értelmét és igazságát.

Ezek a gondolatok rámutatnak a missziós feladatra, melyet bár minden megkeresztelt ember és az egész Egyház megkapott, amelyet azonban hiteles személyes, közösségi és pasztorális átalakulás nélkül nem lehet véghezvinni. Annak tudata, hogy meghívásunk az evangélium hirdetésére szól, nemcsak az egyes hívőt, hanem az összes egyházmegyét és plébániát is teljes megújulásra és az egyházak közti missziós együttműködés iránti növekvő nyitottságra buzdítja, Ezáltal minden ember, minden nép, kultúra, faj és nemzetiség szívében az egész világon növekszik az igény az evangélium hirdetésére. Ezt a tudatot erősíti a Fidei-Donum-papok, a szerzetesek, a katekéták és a laikus misszionáriusok munkája, akik fáradhatatlanul dolgoznak az egyházi közösségek megerősödésén. Ezáltal az „interkulturalitás” jelensége az egység modelljévé válik, melyben az evangélium a szabadság és a fejlődés kovásza, a testvériség, az alázat és a béke forrása lesz (vö. Ad gentes, 8). Hiszen az Egyház „Krisztusban mintegy szentsége, azaz jele és eszköze az Istennel való bensőséges egyesülésnek és az egész emberi nem egységének” (Lumen gentium, 1).

Az egyházi közösség Jézus Krisztussal, az Isten Fiával való találkozásból születik, aki az Egyház tanításán keresztül éri el az embereket, hozza létre a kapcsolatot köztük és önmaga között, és ezen keresztül az Atyával és a Szentlélekkel (vö. 1 Jn 1,3). Krisztus alapítja meg az új kapcsolatot ember és Isten között. Ő nyilatkoztatja ki nekünk, hogy "Isten szeretet" (1Jn 4,8), s ugyanakkor megtanít minket arra, hogy az emberi tökéletesség és a világ átalakításának alaptörvénye a szeretet új parancsa. Azokat tehát, akik hisznek az isteni szeretetben, biztosítja arról, hogy a szeretet útja minden ember előtt nyitva áll, s hogy az egyetemes testvériségre való törekvés nem hiábavaló” (Gaudium et spes 38.).

Közösséggé az Egyház az Eucharisztia által válik, amelyben Krisztus, aki a kenyér és bor színe alatt van jelen, szeretet-áldozatával az Egyházat testévé alakítja át, egyesítve bennünket a Szentháromság egy Istennel és egymással (vö. 1 Kor 10, 16). Sacramentum caritatis apostoli buzdításomban azt írtam, „A szeretetet ugyanis, melyet a szentségben ünneplünk, nem tarthatjuk meg magunknak. E szeretet természete szerint igényli, hogy mindenkivel közöljük. Amire a világnak szüksége van, az az Isten szeretete, a Krisztussal való találkozás és a belé vetett hit” (84.). Ezért az Eucharisztia nem csupán az Egyház életének, hanem a küldetésének is forrása és csúcspontja: „Egy igazán eucharisztikus Egyház missziós egyház”, amely mindenkit az Istennel való közösségre vezet. Nekünk is meggyőződéssel kell elmondanunk „amit láttunk és hallottunk, azt hirdetjük nektek, hogy ti is közösségben legyetek velünk” (1 Jn 1,3.)

Kedves barátaim! Ezen a Missziós Világnapon, amikor szívünk a misszió végtelen tere felé irányul, érezzük magunkat megszólítva, és álljunk készen, hogy az evangélium hirdetésére elkötelezzük magunkat. Az Egyház történelmében a missziós tevékenység ösztönzése mindig az életerő jele volt (vö. Redemptoris missio enciklika 2.) és az együttműködés annak a testvériségnek és szolidaritásnak a különleges jele, amely minket a megváltó szeretet hiteles hírnökeivé tesz!

Ezért mindenki számára megismétlem felhívásomat az imádságra, és kérem, hogy a gazdasági nehézségek ellenére is ajánlják fel testvéri és konkrét támogatásukat a fiatal egyházak számára.

Köszönetet mondok a Pápai Missziós Műveknek, akik értékes szolgálatuk által gondoskodnak arról, hogy a szeretetnek és az osztozásnak ezek a gesztusai a missziók távoli országaiban a papnevelés, a szemináriumok és a katekéták számára kézzel foghatóvá váljanak, és a fiatal egyházi közösségek számára bátorítást is jelentsenek.

Az idei Missziós Világnapi üzenetem végén szeretném különös elismerésemet és köszönetem kifejezni a misszionáriusoknak, akik gyakran életük árán tesznek tanúságot Isten országának eljöveteléről a legtávolabbi és legnagyobb erőpróbát jelentő helyeken. Őket, az evangélium hirdetőinek élcsapatát illeti meg minden hívő barátsága, elkötelezettsége és támogatása. Isten „a jókedvű adakozót szereti”, (2 Kor 9,7) töltse el őket lelkes buzgósággal és mélységes örömmel.

Mint Mária „Igenje”, az egyházi közösség minden, Isten felebaráti szeretetre való felhívására adott nagylelkű válasza új apostoli és egyházi anyaságot hív életre (vö. Gal 4,4; 19, 26), megrendítve bennünket a szeretet Istenének misztériuma által, aki „amikor elérkezett az idők teljessége, ...elküldte Fiát, aki asszonytól született, és ő alávetette magát a törvénynek” (Gal 4,4), hogy hitet és bátorságot adjon az új apostoloknak. És ez a válasz minden hívőt „a reményben derűs”-sé (Róm 12,12) tesz Isten tervének megvalósítása során, aki azt akarja, hogy „az egész emberiség Isten egyetlen népévé, Krisztus egyetlen testévé legyen, a Szentlélek egyetlen templomává épüljön” (Ad gentes, 7).

XVI. BENEDEK PÁPA
Image

 
További írásaink

   5 éves a SZGYM

        AKTUÁLIS

MISSZIÓS
    RÓZSAFÜZÉR

 
 
HITTERJESZTÉS MŰVE
SZENT PÉTER APOSTOL MŰVE
SZENT GYERMEKSÉG MŰVE
MISSZIÓS UNIÓ
Célja, hogy támogassa a világméretů evangelizációt, és az egyetemes missziós lelkület terjedését.

Célja, hogy erősödjön és növekedjen a missziós- és bennszülött papság képzésének lelki és anyagi támogatása.
A gyermekeket és kamaszokat hívja a misszió kalandjába, hogy felébressze bennük a missziós lelkületet, támogassa a keresztény szolidaritás iránti nyitottságukat.
Célja, hogy a papok és szerzetesek között a missziós lelkület elmélyítésével növekedjen a hivatások száma.
 
   
   
     
H-1223 Budapest, Jókai Mór u. 14. Tel/Fax: (+36 1) 226 4610 • E-mail: pmmmisszio@gmail.com
honlapkészítés