Pápai Missziós muvek
PÁPAI MISSZIÓS MŰVEK

PONTIFICIE OPERE MISSIONARIE
PONTIFICAL MISSION SOCIETIES
Pápai logó
 
 
 
 
Misszió
Vatikáni dokumentumok
A Pápai Missziós Művek
Hírek, cikkek, archivum
Média
Támogatások

Amint engem küldött
az Atya,

úgy küldelek én is
    titeket (Jn 20,21)

MISSZIÓ
     ÚJ EVANGELIZÁCIÓ

II. János Pál pápa


az egyetemes
    misszió pápája

Kezdőlap arrow Misszió arrow Mi a misszió? arrow A misszió és az új evangelizáció - Gondolatok Tomka Ferenc atya írásából -
A misszió és az új evangelizáció - Gondolatok Tomka Ferenc atya írásából -

Image

Tomka Ferenc atya a Káposztásmegyeri Szentháromság Plébánia plébánosa, egyetemi tanár, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán tanít. Ebben az írásában a misszió, az evangelizáció és az „új” evangelizáció kiemelten időszerű kérdéskörével és összefüggéseivel foglalkozik. Az alábbiakban a Vigília 2006. 2. számában megelent írását foglaljuk össze. A hivatkozásokat a cikk végén soroljuk fel.

A misszió és az evangelizáció fogalmának alakulása korunkban

A katolikus egyház a legújabb korban, több lépésben új és új módon próbálta meghatározni a „martüria” a „misszió” fogalmát. Hagyományos meghatározása szerint: a missziós tevékenység vagy terület fogalomkörébe tartoznak azok „a népcsoportok vagy területek, amelyeken Krisztus és az Ő evangéliuma ismeretlen, vagy ahol hiányoznak a beérett keresztény közösségek. Ez a helyzet a pogányokhoz szóló missziós tevékenységet igényli” (vö. AG 6; EiE 45–49).

Már a II. Vatikáni zsinat, majd az utóbbi évek egyházi nyilatkozatai mind egyértelműbben úgy beszélnek a misszióról, mint ami nem csupán egyes területeken és nem csupán választott személyek által végzendő tevékenység, hanem az egész egyház és minden keresztény feladata. Az egyház missziós küldetésével kapcsolatban két új fogalom jelent meg az egyházi szóhasználatban – evangelizáció és „új” evangelizáció -  amelyek jelzik, hogy lényegi változás történt a szemléletben. Mindkét fogalmat használjuk, de tartalmuk mélyebb, mint azt a közhasználatú beszéd általában sejtetné, mert a lelkipásztorkodás és a misszió megújult szemléletét kívánják kifejezni.

Az egyház különböző korszakaiban miben látták a hit átadásának, a missziónak útjait?

Ahhoz, hogy az evangelizáció és az új evangelizáció fogalmát, illetve ezeknek a misszióval való kapcsolatát megértsük, fontos megismernünk, miként alakult az egyház felfogása a misszióról, illetve a hit átadásáról.

Az ősegyházban, az Újszövetségből és az első századok írásaiból kibontakozik a válasz e kérdésre. Az evangelizáció (és misszió) három fő formáját ismerték: az igehirdetést („hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek” (Mk 16,15); az élet tanúságtételét („jótetteitek láttán magasztalják Istent” Mt 5,16; 2Kor 2,15) és a közösség tanúságtételét („arról ismerjék meg, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretitek egymást” Jn 13,34). Mindhárom szoros egységet alkotott: az igehirdetés nem szakadt el az élettől; ellenkezőleg, a hirdetést az igehirdető élete és különösen a keresztény közösség tanúságtétele tette hitelessé és hatékonnyá.

A 4. századtól kezdődően tért hódított az elképzelés, hogy az Evangélium terjesztése, a pogány népek misszionálása lehetséges az emberi (egyházi, uralkodói) erő és a hatalom eszközei által is. Nagy Károly és más keresztény uralkodók kereszténységre kényszerítették a legyőzött népek vezéreit, s velük együtt népeiket. Ugyanezzel a szemlélettel találkozunk a felfedezések korában, amikor a spanyol gyarmatosítás azzal akarta szentesíteni sokszor embertelen tetteit, hogy a kereszténység terjesztését szolgálja.

A késő középkorban, majd az újkorban, amikor az egyház elvesztette világi hatalmát, a hit hirdetése és átadása az egyház köztudatában elsősorban ismeretközlést jelentett. E szemlélet alapján a hit továbbadásának és a missziónak munkásai csak teológiailag képzett emberek, szinte kizárólag a papok vagy szerzetesek lehettek.

Az eddig bevett lelkipásztori-, missziós-, hitet-átadó elképzelések krízisével párhuzamban, a zsinat és az egyházi megújulások új látásmódjából fakadóan születtek meg az „evangelizáció” majd az „új evangelizáció” fogalmai, amelyek a lelkipásztorkodás és a misszió lényegileg átalakult, új szemléletét szeretnék hangsúlyozni.

Az evangelizáció fogalma

Az evangelizáció nem egy részfeladat (nem csak igehirdetés), nem is csak papi-lelkipásztori tevékenység. Ellenkezőleg: „azonos az egyház (teljes) küldetésével” amelynek minden keresztény részese. Beletartozik a hit továbbadásának minden formája.

Az evangelizáció ma általában nem is az igehirdetéssel, hanem az egyház élő tagjainak és élő közösségeinek tanúságtételével kezdődik (EN 21, 41), s csupán ezt követi az igehirdetés, amely csak akkor hatékony, ha a tanúságtételre épít (EN 41). Következőleg az evangelizáció hordozója minden hívő, minden közösség: aki, illetve amely élő módon részt vesz a krisztusi életben, az egyház építésében (EN 21).

Az új fogalommal kapcsolatos dokumentumok aláhúzzák, hogy az igehirdetés sem csak ismeretközlés, amint a szentség kiszolgáltatása sem csupán egy isteni, „hatékony jel” közlése, hanem

- meghívás a Krisztusnak átadott életre, a megtérésre;

- meghívás a krisztusi közösségbe lépésre, s annak építésére;

- később meghívás a missziós küldetésre (vö. EN 18–24; EiE 23–42).

Az evangelizáció célja tehát nem kevesebb, mint hogy elvezessen a Krisztussal egyesült, róla tanúságot tevő (missziós lelkületű) életre, és elvezessen az egyházba, a krisztusi közösségbe.

Az „új” evangelizáció fogalma

A hit átadásával kapcsolatos új fogalmak és új szemlélet bevezetésének szükségességét a megváltozott társadalmi és egyházi helyzet okozta. „Sok régóta keresztény országban, s olykor még a fiatalabb egyházakban is, létezik egy helyzet, amelyben a megkereszteltek egész csoportja elvesztette a hit eleven érzékét, vagy már nem is vallja magát az egyház tagjának, mert életükben eltávolodtak Krisztustól és az Evangéliumtól. Ez a helyzet új evangelizációt igényel” (RM 33). Az új evangelizáció nem a régi lelkipásztorkodás odaadóbb formáját jelenti, nem is csupán újra-evangelizálást!

Mi a különbség az evangelizáció és az „új evangelizáció” között?

A két kifejezés alapvetően rokon. Az „új evangelizáció” kifejezéssel II. János Pál pápa újra és még határozottabban be szeretné kiáltani az egyházba, hogy a lelkipásztorkodás nem lelkipásztori akciók kérdése, hanem a Krisztusnak átadott élet gyümölcse és függvénye.

A tanúságtétel az evangelizáció legfontosabb és első lépése. ”A mai embert inkább érdeklik a tanúk, mint a tanítók, és ha mégis hallgat a tanítókra, azért teszi, mert ők egyben tanúk is” - mondta az EN (41). II. János Pál pápa kijelentette: „Jézus Krisztus európai egyházainkat megtérésre hívja, hogy az Ő erejéből a remény hordozóivá lehessenek az emberiség számára” (EiE 23).

XVI. Benedek pápa bíboros korában írt tanulmányaiban többször leírta, hogy korunk egyházának igazi kérdése, az „Isten-krízis”. A puszta akció és intellektuális konstrukció nem elég. „Olyan emberekre van szükségünk, akiket a kereszténység belülről fogott meg. Az egyház igazi megújítói mindig a szentek voltak” (JR).

Végül az „új evangelizáció” fogalmának másik döntő újdonsága, hogy teljes elsőséget ad a krisztusi közösség létrehozásának. Ő mondta, hogy ahol ketten vagy hárman összejönnek a nevében, Ő ott lesz (Mt 18,20); és a világ arról fogja megismerni Istent (ez lesz tehát a legnagyobb misszió), ha övéi szeretik egymást (vö. Jn 13,34; 17,21). II. János Pál figyelmeztet, hogy ”ne áltassuk magunkat”, a kölcsönös, krisztusi szeretetben élő közösségnek olyannyira elsődleges szerepe van a misszióban, az új evangelizációban, hogy ,,e nélkül a lelkipásztorkodás és a misszió (egyéb) eszközei nem sokat érnek.” (NMI 43).

Európa új evangelizációjának, új misszionálásának keresnie kell a korszerű eszközöket, amelyekkel a mai embert megszólíthatja. De minden út kiindulását és végpontját (és az idézett pápák gondolatait is) Jézus szavai foglalják össze. „Aki bennem marad, az bő termést hoz... Nélkülem semmit nem tehettek” (Jn 15,5); illetve: „Arról tudják majd meg rólatok, hogy az én tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt” (Jn 13,35).

Jegyzetek
AG – II. Vatikáni zsinat Ad Gentes kezdetű dekrétuma
EiE – II. János Pál pápa Ecclesia in Europa című apostoli buzdítása
EN – VI. Pál Evangelii Nuntiandi című apostoli buzdítása
NMI – II. János Pál pápa Novo Millennio Ineunte című apostoli levele
RM – II. János Pál pápa Redemptoris Missio kezdetű enciklikája
JR – Joseph Ratzinger: A föld sója c. könyve


 
További írásaink

   5 éves a SZGYM

        AKTUÁLIS

MISSZIÓS
    RÓZSAFÜZÉR

 
 
HITTERJESZTÉS MŰVE
SZENT PÉTER APOSTOL MŰVE
SZENT GYERMEKSÉG MŰVE
MISSZIÓS UNIÓ
Célja, hogy támogassa a világméretů evangelizációt, és az egyetemes missziós lelkület terjedését.

Célja, hogy erősödjön és növekedjen a missziós- és bennszülött papság képzésének lelki és anyagi támogatása.
A gyermekeket és kamaszokat hívja a misszió kalandjába, hogy felébressze bennük a missziós lelkületet, támogassa a keresztény szolidaritás iránti nyitottságukat.
Célja, hogy a papok és szerzetesek között a missziós lelkület elmélyítésével növekedjen a hivatások száma.
 
   
   
     
H-1223 Budapest, Jókai Mór u. 14. Tel/Fax: (+36 1) 226 4610 • E-mail: pmmmisszio@gmail.com
honlapkészítés