Pápai Missziós muvek
HITTERJESZTÉS MŰVE
PONTIFICIUM OPUS
A PROPAGANDA FIDEI


„… hogy az Evangélium minél jobban elterjedjen…”
Pápai logó
 
 
 
 
Misszió
Vatikáni dokumentumok
A Pápai Missziós Művek
Hírek, cikkek, archivum
Média
Támogatások

Amint engem küldött
az Atya,

úgy küldelek én is
    titeket (Jn 20,21)

MISSZIÓ
     ÚJ EVANGELIZÁCIÓ

II. János Pál pápa


az egyetemes
    misszió pápája

Kezdőlap arrow Hitterjesztés Műve arrow Magyar misszionáriusok tegnap és ma arrow Zakarjás János jezsuita misszionárius levelei a perui misszióból
Zakarjás János jezsuita misszionárius levelei a perui misszióból

ImageAki a legterhelőbb adatokat latinul, de rovásírással jegyezte le.

Magyar krimi Peruban

Ugyancsak rendkívül érdekesek a magyar jezsuita szerzetesek tevékenységéről szóló levelek, beszámolók és térképek, amelyek a XVIII. századi Peru viszonyait mutatják be kíméletlen őszinteséggel. Éppen az őszinteség miatt viszont el kellett titkolniuk bizonyos információkat.

Így például amikor Zakarjás János (1720?–1772), a Nagyszombatban született jezsuita leírja, hogy álpapokkal, álmisszionáriusokkal találkozott, akik gyakorlatilag bűnözőként tevékenykednek a dél-amerikai térségben, valószínűleg az életéért aggódva, az eredetileg latin nyelvű levelébe magyar szavakat csempészett be. Sőt, a legterhelőbb adatokat latinul, de rovásírással(!) jegyezte le. Minthogy pedig nem volt biztos abban, hogy a rovásírást megértik azon rendtársai, akiknek a leveleket Magyarországra írta, némi útmutatót is adott nekik, például a híres-nevezetes Bél Mátyásra is hivatkozik, mármint arra, hogy ő meg tudja fejteni a rovásírást. (A szóban forgó jezsuiták és tudósok nagyobb része a Felvidékről származott. Ilyen volt Zakarjás és Bél Mátyás is.)

De nézzük, miért is kellett titkolóznia Zakarjásnak! Nem csupán arról volt szó, hogy hihetetlen gaztettek nyomára bukkant, hanem arról is, hogy igen kényes (vallás)politikai helyzetben is voltak a jezsuiták. Magát a rendet ugyanis ekkoriban a feloszlatás fenyegette. Ezért kellett óvatosan és (titokban) közölniük egymással a borzalmas híreket. (Végül a rendet 1773-ban XIV. Kelemen pápa több európai nagyhatalom nyomására feloszlatta, a jezsuiták csak 1814-től, VII. Pius pápa idejében kezdhették meg újra tevékenységüket.)

Indiánok és térítők

Az 1750-es években Peruba érkezett Zakarjás az első időszakban Limában élt, majd a bolíviai Mamoré folyó menti redukciókban kezdte meg hittérítő munkáját. Zakarjás Dél-Amerikából több levelet is küldött Európába, ezek alapján viszonylag jól rekonstruálható mindaz, ami vele történt, de csak 1756-ig. A további 11 esztendőről csak feltételezéseik vannak a kutatóknak. Azt tudják, hogy megfordult a mojo, canichaná, cayuvava és más indián törzsek között. Működési területének központi missziója alighanem az a San Javier redukció volt, amelyet megtalálunk Éder Xavér Ferenc – egy másik perui magyar jezsuita – térképén is. (Az Egyetemi Könyvtár kiállításán térképek is láthatók a perui tájakról.)

Az indiánok életéről, a magyar misszionárius körükben eltöltött éveiről képet alkothatunk Zakarjásnak azon leveleiből, amelyeket magyarországi ismerőseihez – Bartakovics József jezsuita tanárhoz és Kéri Ferenchez – írt. 1756. április 16-án kelt levelében a következőkről számol be Bartakovicsnak: „Az 1754. év június havától fogva a déli szélesség 18. fokától a 12. fokáig, a 316. hosszúsági fokon áthajóztam, kelet és nyugat között alig 3 fok eltéréssel. Ezek a perui tartomány misszióinak határai. Csaknem az egész vidék síkság, amelyet számos folyó öntöz. Ezek között kiválóbbak: Mamoré, Itenes, Beni, hajózhatók”.

Életveszélyben a szerzetes

A levél talán legérdekesebb részében ír Zakarjás a kegyetlen rabszolgakereskedőkről. A részletben van magyar nyelvű közlés, és az olyan helyeken, amelyeket feltétlen titokban akart tartani a szerző, a latin nyelvű szavakat rovásírással közli. Ennek magyarázata az, hogy az álpapot és a kegyetlenkedések egyik elkövetőjét felismerte, így tarthatott attól, hogy megölik.

Zakarjás így fogalmaz: „Ugyanis elvetemedett emberek jöttek át Brazíliából, akik velem is a tigrisnél zordabban bántak. Keresztények voltak ezek, s nem is indusok (magyarul). Ezek rendszerint mindazokat, akik elibük kerültek, bányamunkára (rovásírással) és más aljas munkára [rovásírással] is elragadozzák, az öregeket (rovásírással), hogy hírét ne terjesszék, megfosztják életüktől (rovásírással), másokat az íj felhúzásához szükséges ujjaiktól (rovásírással); az anyákat úgy teszik az utazásra alkalmasabbakká, hogy letépvén emlőjükről csecsemőiket (rovásírással), azokat odacsapják az első karóhoz, amelyre akadnak. És hogy a vigyázatlanokat annál könnyebben behálózzák, maguk közül olyan embert küldtek előre, aki ruhájával és külső megjelenésével misszionáriusnak (rovásírással) hazudta magát. Ismerem ezt, már eszére tért. Vajha állandóan! Ha ez írásjegyeket nem ismered, Vargyasitól, Béltől, Otrokocsitól kérj tanácsot. (…) Egyebeket szándékosan hallgatok el.”

Forrás: www.geographic.hu    
Kép: ELTE Könyvtár


 
További írásaink

   5 éves a SZGYM

        AKTUÁLIS

MISSZIÓS
    RÓZSAFÜZÉR

 
 
HITTERJESZTÉS MŰVE
SZENT PÉTER APOSTOL MŰVE
SZENT GYERMEKSÉG MŰVE
MISSZIÓS UNIÓ
Célja, hogy támogassa a világméretů evangelizációt, és az egyetemes missziós lelkület terjedését.

Célja, hogy erősödjön és növekedjen a missziós- és bennszülött papság képzésének lelki és anyagi támogatása.
A gyermekeket és kamaszokat hívja a misszió kalandjába, hogy felébressze bennük a missziós lelkületet, támogassa a keresztény szolidaritás iránti nyitottságukat.
Célja, hogy a papok és szerzetesek között a missziós lelkület elmélyítésével növekedjen a hivatások száma.
 
   
   
     
H-1223 Budapest, Jókai Mór u. 14. Tel/Fax: (+36 1) 226 4610 • E-mail: pmmmisszio@gmail.com
honlapkészítés