A Szentatya advent harmadik vasárnapján (Gaudete-vasárnap) a déli Úrangyala-imádság előtt a betlehemállítás jelentéséről szólt a Szent Péter téren összesereglett római gyerekeknek, akik a hagyomány szerint ilyenkor áldatják meg a pápával az otthoni betlehemeikbe szánt Kisjézus-szobrokat.

„Advent harmadik vasárnapja van. A mai liturgia Pál apostol buzdítását visszhangozza: „Örvendjetek az Úrban szüntelenül! Újra csak azt mondom, örvendjetek... az Úr közel van!” (Fil 4,4-5). Az Anyaszentegyház miközben a szent Karácsony felé kísér bennünket, segít felfedezni a keresztény öröm értelmét és ízét, ami annyira különbözik a világitól.

A mai vasárnapon, egy szép hagyomány szerint a római gyermekek eljönnek, hogy megáldassák a pápával a Kisjézus-szobrokat, amelyeket majd betlehemeikben helyeznek el. S valóban sok gyermeket látok itt a Szent Péter téren szüleikkel, tanítóikkal és hitoktatóikkal. Kedveseim, nagy szeretettel köszöntelek benneteket és köszönöm, hogy eljöttetek. Nagy örömömre szolgál tudni, hogy családjaitok megtartják a betlehemállítás szokását.

A „Kisjézusok” megáldása arra emlékeztet, hogy a betlehem az élet iskolája, ahol elsajátíthatjuk az igazi öröm titkát. Ami nem abban áll, hogy sok mindenünk van, hanem abban, hogy érezzük: az Úr szeret minket, mi pedig odaajándékozzuk magunkat másoknak és szeretjük egymást. Tekintsünk csak a betlehemre: a Szűzanya és Szent József nem tűnik nagyon szerencsés családnak. Első gyermekük nagy nehézségek közepette született, mégis tele vannak bensőséges örömmel, mert szeretik és segítik egymást, s főleg mert biztosak benne, hogy életükben Isten működik, aki a Kisjézusban jelenvalóvá lett.

Hát a pásztorok? Mi okuk volna az örvendezésre? Az az Újszülött bizonyára nem változtat szegénységükön és kirekesztettségükön. De a hit segít nekik felismerni a „jászolba fektetett, bepólyált gyermekben” Isten ígérete beteljesülésének „jelét” minden „jóakaratú” ember számára (vö. Lk 2,12.14), így számukra is!