Pápai Missziós muvek
HITTERJESZTÉS MŰVE
PONTIFICIUM OPUS
A PROPAGANDA FIDEI


„… hogy az Evangélium minél jobban elterjedjen…”
Pápai logó
 
 
 
 
Misszió
Vatikáni dokumentumok
A Pápai Missziós Művek
Hírek, cikkek, archivum
Média
Támogatások

Amint engem küldött
az Atya,

úgy küldelek én is
    titeket (Jn 20,21)

MISSZIÓ
     ÚJ EVANGELIZÁCIÓ

II. János Pál pápa


az egyetemes
    misszió pápája

Hitterjesztés Műve
Szt. Péter Apostol Műve
Szent Gyermekség Műve
Missziós Unió
Brazil utcagyerekek

Image

Sándor testvér, aki az alábbi levelet küldte, kétéves tanulmányi szolgálatát végzi Brazíliában. Az ő jellegzetes erdélyi látásmódján keresztül pillanthatunk be a valóságba:

Kedves Barátaim!

A második beszámoló levelemet írom nektek Brazíliából, ezen alkalomból egy kis beszámolót szeretnék írni az utcagyerekek életéről

Kik a brazíl utcagyerekek? Hogyan lesz valaki az? Honnan jönnek? Hogyan élnek? Miből élnek? Ezekre próbálok, egy kis választ adni, beszámolót. Ezeket az információkat részben magam gyűjtöttem be, úgy ahogy láttam, meg beszélgettem emberekkel, de internetről is olvastam hozzá, hogy pontosabb adatokat írjak.

Brazíliában nagyon sok ember él, majdnem 200.000.000 lakosa van. Az emberek nagy része városokban él, mert ott lehet pénzt keresni. Elég nagy a különbség gazdag és szegény között. A gazdagok sajnos sokszor kihasználják a szegényeket. A városokban a szegények külön negyedekben élnek, ezeknek a neve „favela”. Ezek a negyedek általában a város szélén helyezkednek el. Van, hogy egy favelában 5 millió ember is lakik.

ImageImage

ImageImage

Nagyon érdekes, mert ha az ember a városközpontban van, akkor Európához hasonló életet lát: szép parkok, szép kirakatok, drága üzletek, hatalmas bevásárlóközpontok, jól öltözött emberek, természetesen hajléktalanokat is, meg kéregetőket. De ahogy bevonulunk egy favelába, az élet megváltozik. Egy más valósággal találkozunk: sok ház, szemét mindenhol, lerobbant autók, kocsmák részeg emberekkel. Az ember nehezen képzeli el ezt a nagy különbséget: GAZDAGSÁG-SZEGÉNYSÉG. És nehezen képzeli el, mekkora a távolság a kettő között. Közép rétű kevés van, de van! A szegénynegyedekben folyik az „élet”: drog, prostitúció, alkohol, bandaharcok, gyilkosság. Ami a legszomorúbb, az az, hogy gyerekek vannak ezekbe belekeverve. Megkérdezhetjük magunktól, hogy ezeknek a gyerekeknek nincsenek szüleik? Nincs nevelőjük? VAN! De mindig van egy DE! A gyerekek szülei vagy a börtönben töltik életüket, vagy elhagyták őket (eldobták saját gyereküket), vagy már meghaltak (sok esetben megölték őket).

A múlt héten egy olyan családot látogattam meg, ahol az asszony befogadott egy nagyon aranyos kislányt, akit az édesanyja otthagyott az ajtajuk előtt. Most már 2 éves a kislány. A család, amelyik befogadta őt, nagyon szegény, de van annyi szíve, hogy nem engedi elveszni azt a kislányt. Sok ilyennel is lehet találkozni a favelákban. Tehát az utcagyerekek nagy része sérült családokból származik. De sokszor jómódú családokból is kikerül egy gyerek az utcára. Ez a baráti kör miatt van! Ha a gyerek egyszer „megkóstolta” az utcai életet, nehéz elterelni a figyelmét másra. Később már a szülők sem tudnak tenni értük semmit!

ImageImage

ImageImage

Miért szeretik meg „az utcai életet”? Azért mert ott találnak egy bandát, ami biztonságot nyújt. Találnak drogot, amivel pénzt kereshetnek. Találnak fegyvert, alkoholt. Ezek a gyerekek nagyon nagy veszélyt jelentenek az emberek számára. Brazilban úgy hívják őket, hogy: pivete vagy moleque. De vannak olyanok is, akik nem annyira veszélyesek. Ők általában édességeket árulnak, cipőket tisztítanak. Sok a zsebtolvaj! Amikor megyek a városban csak kevés pénzt vihetek magammal, meg egy másolatot a tartózkodási engedélyről. A nők nem viselnek értékes fülbevalókat, nyakláncokat, mert letépik róluk, sokszor „füllel együtt” (annyit jelent mint nagyon durván). Minél egyszerűbben szabad menni a városban. Éjjel nagyon veszélyes egyedül elindulni a városban! Kemény az élet éjjel, nincs biztonság. Sokszor az is előfordul, hogy leállítanak egy buszt, és fegyverekkel mindent kirabolnak. De ez ritkábban fordul elő! Ez már nagyobb bandák munkája.

Egy gyerek, utcai élete általában már 8-9 évesen elkezdődik. Néha az is előfordul, hogy a szülők küldik ki az utcára, pénzt keresni, kéregetni, így a gyerek elvész. Ez szomorúbb de megtörténik nap, mint nap.

ImageImage

Az állam nehezen tud segíteni a helyzeten, keres megoldásokat, de eddig nem nagyon járt sikerrel.

Az egyház? Tud segíteni? Mi verbiták itt Sao Paoloban külön nem tudunk intézményt alapítani a gyerekek számára, mert az sok anyagi meg fizikai munkát kíván, ami jelenleg nincs meg. A verbita plébániák Sao Paoloban általában a favelákban vannak. Vagyis a szegénynegyedekben. Szerintem nagyon jó munkát folytatatnak, mert ugyanúgy élnek. A kispapok hétközben tanulnak, hétvégén pedig a közösségekkel foglalkoznak. Az a jó, hogy van sok keresztény közösség. Ennek vannak előnyei is, meg hátrányai is. Az előny az, hogy az embereknek ad egy biztonsági érzést (valahova tartozom). A hátrány az, hogy a sok „egyház”, megosztja az embereket. A brazil nép nagyon vallásos, ezért általában mindenki hisz Istenben. Ateistákről nem hallottam; ez annak köszönhető, hogy a marxizmus nem hódított itt. A kommunistáktól jobban félnek, mint az ördögtől.

Tehát az egyházi közösségek nagyon meg tudják fogni és változtani az embereket. Sokszor az utcagyerekeket a jó felé lehet terelni, de ez természetesen sok munkát meg türelmet kíván. Az embereken a legjobban a különböző egyházak segítenek. A szegények, utcagyerekek csak úgy fogadják el a szegénységet, ha együttérző szívre találnak. Nem elég pénzzel támogatni őket, hanem le kell hajolni, meg kell mosni a sebeket, le kell törölni a könnyeket.

Érdekes a különbség a szentmisékben is. A nagy templomokban, székesegyházakban, a szentmisék olyanok, mint az európai templomokban: unalmasak, hidegek, sok esetben a pap csak olvassa a prédikációt. De a kis kápolnákban, templomokban a hangulat családias, a szentmisék ünnepek, vidámak. Az emberek szeretetre vágynak, jó közösségekre, vidámságra. Ha egy közösség ezt megtudja valósítani, akkor ott nincs utcagyerek, ott nincs szegénység, ott nincs fájdalom.

Most ennyit írok, remélem, hogy ez a beszámoló egy kis kóstolót adott az „utcai gyerekek” életéről. Kérem imáitokat értük, meg mindazokért, akik értük fáradoznak, meg természetesen értem is.

Szeretettel Sanyi

 
További írásaink

   5 éves a SZGYM

        AKTUÁLIS

MISSZIÓS
    RÓZSAFÜZÉR

 
 
HITTERJESZTÉS MŰVE
SZENT PÉTER APOSTOL MŰVE
SZENT GYERMEKSÉG MŰVE
MISSZIÓS UNIÓ
Célja, hogy támogassa a világméretů evangelizációt, és az egyetemes missziós lelkület terjedését.

Célja, hogy erősödjön és növekedjen a missziós- és bennszülött papság képzésének lelki és anyagi támogatása.
A gyermekeket és kamaszokat hívja a misszió kalandjába, hogy felébressze bennük a missziós lelkületet, támogassa a keresztény szolidaritás iránti nyitottságukat.
Célja, hogy a papok és szerzetesek között a missziós lelkület elmélyítésével növekedjen a hivatások száma.
 
   
   
     
H-1223 Budapest, Jókai Mór u. 14. Tel/Fax: (+36 1) 226 4610 • E-mail: pmmmisszio@gmail.com
honlapkészítés