Főtisztelendő IVAN DIAS bíboros testvérnek,

a Népek Evangelizációja Kongregáció prefektusának

Nagy öröm számomra, kedves Bíboros úr, hogy szívből jövő üdvözletemet küldhetem Önnek és a Pápai Missziós Művek nemzeti igazgatóinak, akik itt Rómában összegyűltek a legfelsőbb tanács éves közgyűlésére, mely széleskörű reprezentáltsága által reményei szerint pontosan megvalósítja “a misszió egyetemes és közösségi aspektusát” (vö. A PMM Alapszabálya, 36. §)

Mindenek előtt szeretném kifejezni mély hálámat azért a felbecsülhetetlen értékű munkáért, amellyel az egyes egyházmegyéket támogatták Krisztust hirdető munkájukban, hogy minden  nemzet az Ő Világosságában járhasson. Valójában az egész Egyház tisztában van azzal,  annak érdekében, hogy eredményes missziós szolgálatot tudjon teljesíteni, a Pásztorok (püspökök) és a Krisztus nyájáért felelősek  - azokkal együtt, akiknek közvetlenül misszionálásra van meghívásuk – sohasem mulasztják el szomjukat oltani az élő víz forrásából, aki maga Krisztus.      

Az őszinte és eredményes evangelizálás titka a szentség keresése. Az egyháznak és a világnak az Isten iránti szeretet hiteles tanuira és szent életre van szüksége.  Ez Krisztus arcának szemlélésében rejlik, hogy csillapíthatatlan vágyat érezzünk arra, hogy Őt hirdessük és Őt adjuk másoknak is, és felismerjük arcát a szegények és szenvedők arcában. Csak ha valakit a Lélek vezet, tapasztalhatja meg Krisztus szeretetét, a gyümölcsöző misszió forrását és bizonyítékát, teljes mélységében, mely betölti az Egyházat és az egész világot Krisztus jó illatával (vö. 2Kor2,14-15). Ima, szemlélődés és Krisztus követése minden apostoli tevékenység lelke, mely az apostolokat  elvezeti az “eredeti forráshoz” – mint Deus caritas est enciklikámban írtam -, “amely maga Jézus Krisztus, akinek átszúrt szívéből Isten szeretete árad” (7.) Ez a missziós munka örökérvényű módszertana. Minden keresztény meghívást kapott, hogy ennek az Isteni Szeretetnek hiteles tanúja legyen, hogy felmutassa az evangélium vonzerejét,  ismertté tegye és megszerettesse az Egyházat, és közreműködjön Isten országának terjedésében. Az igazi misszionárius a szent, és a világnak szüksége van szent misszionáriusokra.”

Krisztust hirdetni minden népnek - természetesen roppant nagy feladat, amely meghaladja az emberi erőt. De tudjuk, hogy maga Krisztus és az Ő Lelke az, aki evangelizál. Mi csak munkatársai vagyunk, tudatában annak a ténynek, hogy csak oly mértékben leszünk hatékony hithirdetők, amilyen mértékben megtanulunk imához térdelni és kezünket az ég felé emelni: egyszóval, ha átengedjük magunkat, hogy átjárjon Isten szeretete “...mert a nekünk ajándékozott Szentlélekkel kiáradt szívünkbe az Isten szeretete” (Róm 5,5).         

Hála legyen Istennek, ez a szentség iránti igény jelen van és élő az Egyházban az egész világon. Ez az, amiért a fiatal egyházak, mindenek előtt, segítséget kérnek papjaik, szerzeteseik és szeminaristáik neveléséhez,  képzett személyzettel és a szükséges anyagi támogatással. E tekintetben a Pápai Missziós Művek különösen fontos szerepet játszik, mert anyagi támogatást biztosít a Pápai Kollégiumok számára és bekapcsolódik a pap- és szerzetesnevelésbe a missziós egyházakban, a szemináriumok építésébe és fenntartásába, és a nevelési folyamatban résztvevő szakképzett személyzet támogatásába.       

Remélem, hogy a Papok Éve, melyet magam nyitok meg  június 19-én,  ráirányítja a figyelmet a papság szerepének és küldetésének fontosságára mind az Egyházon belül, mind a mai társadalomban. Biztos vagyok benne, hogy a Pápai Missziós Művek tovább folytatja felbecsülhetetlen értékű munkáját, hogy a papok és a szerzetesek Jézus Szive szerinti pásztorokká és misszionáriusokká váljanak

Ezekkel a reményekkel és óhajokkal, és Szűz Máriának, az Evangelizáció Csillagának égi közbenjárást kérve,  áraztom ki szívből jövő apostoli áldásomat Rád, mélyen tisztelt testvérem, és a nemzeti igazgatókra, valamint mindazokra, akik részt vesznek a missziós munka, nevelés és együttműködés fontos szolgálatában.

Vatikán, 2009. május 6.