Pápai Missziós muvek
SZENT GYERMEKSÉG MŰVE – MISSZIÓS GYERMEKEK TÁRSASÁGA
PONTIFICIUM OPUS A SANCTA INFANTIA

"Kis imával és kis áldozattal – gyermekek segítenek a gyermekeknek"
Pápai logó
 
 
 
 
Misszió
Vatikáni dokumentumok
A Pápai Missziós Művek
Hírek, cikkek, archivum
Média
Támogatások

Amint engem küldött
az Atya,

úgy küldelek én is
    titeket (Jn 20,21)

MISSZIÓ
     ÚJ EVANGELIZÁCIÓ

II. János Pál pápa


az egyetemes
    misszió pápája

Hitterjesztés Műve
Szt. Péter Apostol Műve
Szent Gyermekség Műve
Missziós Unió
Kezdőlap arrow Szent Gyermekség Műve arrow Története, céljai, támogatása arrow A Szent Gyermekség Művének alapítása, története
A Szent Gyermekség Művének alapítása, története

Image

a Népek Evangelizációja Kongregáció (Congregazione per l'Evangelizzazione dei Popoli) ismertetője

A gyermek alakja minden időben ellenállhatatlan és letagadhatatlan hatással van mindenki szívére: egyszerűsége, szépsége és ragyogó elevensége Isten életének visszatükröződése. Jézus Krisztus is, aki Betlehemben egy istállóban született, Egyiptomban, és Názáretben töltött gyermekkorából ismerte a szeretetteljes boldogságnak ezt az állapotát, különösen is szerette a gyermekeket. „Hagyjátok, hadd jöjjenek hozzám a gyermekek, s ne tartsátok vissza őket, mert ilyeneké az Isten országa” (Lk 18, 16).

Ez a Társaság arra a szerepre összpontosít, amelyet a „gyermekek” töltenek be a Mennyek Országának hirdetésében. Ők különösképpen is képesek azt elfogadni, és megélni szépségének, örömének és szeretetének gazdagságát. Mert a keresztény nyelvezetben a „kicsinység” elragadó spirituális kategória, mely Isten szentségét tükrözi.

A Gyermek Jézus iránti imádat az Atya akaratának engedelmes elfogadását jelenti, és ezt a „lelki gyermekség” életállapotának nevezik.

A nagy missziós mozgalomnak, mely a 19. században született meg Franciaországban, elkerülhetetlenül foglalkoznia kellett az emberiség legtörékenyebb és leggyengébb egyedeinek: a GYERMEKEKNEK alapvető szükségleteivel. Misszionáriusok, különösen nővérek írtak leveleikben olyan gyermekekről, akiket születésüktől fogva elnyomtak nemük (leányok), szellemi vagy testi rendellenességük miatt, vagy egyszerűen csak azért, mert a nagy általános nyomorban képtelenek voltak táplálni őket. Minden gyors és nagylelkű segítségre szükség volt, hogy ezeknek a kis halálra szánt teremtményeknek az életét megmentsék!

A segítség a nagyszerű püspöktől, Charles August Marie de Forbin-Janson-tól érkezett (született 1785. november 3-án). Már fiatalon belép a Szent Sulpicius szemináriumba, minden vágya és reménye a misszionáriusi élet volt. Ez nem válhatott valóra, mert a Gondviselés úgy rendelte, hogy szemináriumi rektor és püspöki helynök legyen Chambéryben. Missziós álmát papoknak szóló igehirdetéssel és az embereknek felkínált „missziós” szolgálata révén valósította meg. Az utazás és a különféle népek megismerése természetszerűleg a misszionáriusokhoz kötődik. Amikor 1817-ben nagy hithirdető utat tesz Közép-Keleten, Egyiptomban, Palesztinában, Szíriában és Törökországban, ő is személyes tapasztalatokat szerez ezekről.

1824-ben Nancy püspökévé szentelik, missziós lelkesedése miatt összeütközésbe kerül a kor antiklerikális hatóságaival, és 1833-ban sok más misszionáriushoz hasonlóan neki is a száműzetés útjára kell lépnie. XVI. Gergely pápának elmondja nagy vágyát, hogy Kínában szeretne misszionárius lenni. Álmaiból ezúttal sem lesz semmi, így elfogadja a meghívást, hogy az Egyesült Államokban és Kanadában tartson igehirdető körutat. Élete utolsó éveit Németországban tölti, és 1844. november 3-án Marseilles-ben hal meg.

E nagy püspök erős missziós késztetése végül a gyermek Jézus iránti imádatban jut kifejezésre, amit egész életében terjeszt. A gyermekekkel szemben - különösen az akkori idők pogány világában - elkövetett bántalmazások iránt mindig érzékeny Mons. de Forbin-Janson a Gyermek Jézus iránti imádatát missziós módon éli meg. Tulajdonképpen már maga a „Missziós Gyermekség” név is kifejezi a vágyát, hogy a Társaságot a Gyermek Jézus védelme alá helyezze. Ebből a szellemiségből régóta táplálkozott számos egyén és csoport, ám a Szent Gyermekség Műve hivatalosan 1843. május 19-én kezdi meg működését.

De Forbin-Janson bíboros felismerte, hogy szükség van egy olyan mozgalomra, amelyben a keresztény gyerekek segítenek a pogányok gyerekeinek, hogy rátaláljanak az Úrra és megmeneküljenek a haláltól.

Célja az volt, hogy mindenek előtt a megkeresztelkedés által mentse meg őket, és hogy keresztény szellemben neveljen: fontos, hogy mindez az apostoli és szolidáris irgalmasságnak, vagyis a hiteles missziós szellemnek a gyümölcse legyen, és ne csak pusztán szociális tevékenység.

A Mű kedvező fogadtatásra talált egyéneknél és gyermekeket nevelő intézményeknél egyaránt, így gyorsan fejlődött Európában és Észak-Amerikában. Az egyház teljes támogatását élvezte. XIII. Leó pápa kedvezően fogadta, és az 1880. december 3-án kiadott Sancta Dei Civitas enciklikájával is támogatta. XI. Piusz 1922. május 3-án „pápai” státuszt adományozott a Műnek (PSHC).

 
További írásaink

   5 éves a SZGYM

        AKTUÁLIS

MISSZIÓS
    RÓZSAFÜZÉR

 
 
HITTERJESZTÉS MŰVE
SZENT PÉTER APOSTOL MŰVE
SZENT GYERMEKSÉG MŰVE
MISSZIÓS UNIÓ
Célja, hogy támogassa a világméretů evangelizációt, és az egyetemes missziós lelkület terjedését.

Célja, hogy erősödjön és növekedjen a missziós- és bennszülött papság képzésének lelki és anyagi támogatása.
A gyermekeket és kamaszokat hívja a misszió kalandjába, hogy felébressze bennük a missziós lelkületet, támogassa a keresztény szolidaritás iránti nyitottságukat.
Célja, hogy a papok és szerzetesek között a missziós lelkület elmélyítésével növekedjen a hivatások száma.
 
   
   
     
H-1223 Budapest, Jókai Mór u. 14. Tel/Fax: (+36 1) 226 4610 • E-mail: pmmmisszio@gmail.com
honlapkészítés