Pápai Missziós muvek
PÁPAI MISSZIÓS MŰVEK

PONTIFICIE OPERE MISSIONARIE
PONTIFICAL MISSION SOCIETIES
Pápai logó
 
 
 
 
Misszió
Vatikáni dokumentumok
A Pápai Missziós Művek
Hírek, cikkek, archivum
Média
Támogatások

Amint engem küldött
az Atya,

úgy küldelek én is
    titeket (Jn 20,21)

MISSZIÓ
     ÚJ EVANGELIZÁCIÓ

II. János Pál pápa


az egyetemes
    misszió pápája

Kezdőlap arrow Hírek, cikkek, archivum arrow Archivum arrow A Vatikánból - archivum arrow XVI. Benedek pápa üzenete az elvándorlók és menekültek 95. világnapjára
XVI. Benedek pápa üzenete az elvándorlók és menekültek 95. világnapjára

ImageAz idei üzenet témája: „Szent Pál, a vándor, a népek apostola”.




Kedves Testvérek!

Napjainkban, a globalizációnak ebben a korszakában, szintén ez az egyház és benne minden tagjának hivatása-küldetése is; olyan küldetés, amelyben a figyelmes lelkipásztori gondoskodás kiterjed a migránsok sokrétű világára is – külföldön tanuló diákok, száműzöttek és kitelepítettek –, beleértve a modern rabszolgaság valamennyi áldozatát, mint például az emberkereskedelem áldozatait. Napjainkban a Nemzetek Apostolának ugyanazon elkötelezett hozzáállásával kell közvetítenünk az üdvösség hírét, jóllehet a különböző szociális és kulturális helyzetekre éppúgy figyelemmel kell lennünk, mint a nehézségekre, amelyekkel a migránsok és az útonlévők sajátos helyzetük alapján szembesülnek. Az a kívánságom, hogy minden keresztény közösség ugyanazt az apostoli buzgóságot ápolja, mint Szent Pál, aki mindenkinek hirdette az Atya üdvözítő szeretetét (Róm 8,15-16; Gal 4,6), s aki, hogy „minél többet megnyerjen” (Krisztusnak, 1Kor 9,19), „a gyöngék közt gyönge... mindenkinek mindene (lett), hogy mindenkit üdvözítsen” (1Kor 9,22). Példája serkentsen minket is arra, hogy a világ minden részében szolidárisak legyünk e testvéreinkkel, és minden eszközzel szorgalmazzuk a békés együttélést a különböző etnikumok, kultúrák és vallások között.

De mi volt a Népek Apostolának nagy titka? Kiemelkedő apostoli buzgósága, küzdő szellemisége azzal a ténnyel magyarázható, hogy „Krisztus magával ragadta” (Fil 3,12) és ő olyan szoros kapcsolatban élt vele, hogy miközben életének részese lett, „a szenvedésben is vállalja vele a közösséget” (Fil 3,10; vö. még: Róm 8,17; 2Kor 4,8-12; Kol 1,24). Ez Szent Pál apostoli buzgóságának forrása, amint maga mondja önmagáról: Isten „...már születésemtől fogva kiválasztott és kegyelmével meghívott, hogy kinyilatkoztassa bennem a Fiát, hogy hirdessem a pogányoknak...” (Gal 1, 15-16; vö. még: Róm 15, 15-16). Krisztussal együtt „társ-keresztrefeszített”-nek érezte magát, úgyhogy végül is elmondhatta önmagáról: „Élek, de már nem én élek, hanem Krisztus él énbennem” (Gal 2, 20). Semmiféle nehézség sem tarthatta vissza attól, hogy bátran folytassa evangelizációs működését még az olyan kozmopolita városokban is, mint Róma és Korintus, amelyek lakossága abban az időben a különböző etnikumok és kultúrák valóságos mozaikját alkotta.

Az Apostolok Cselekedeteit és Pál különböző címzettekhez intézett leveleit olvasva olyan egyház bontakozik ki előttünk, amely senkit sem zár ki, mindenki előtt nyitva áll, és mindenféle kultúrából, fajból származó hívekből tevődik össze, hiszen minden megkeresztelt ember Krisztus egyetlen Testének élő tagja. Ebből a szempontból egyedülálló jelentőségű a mindennapokban  konkrét formát öltő testvéri szolidaritás, a részvét és az örömmel való gondoskodás embertársainkról. Pál apostol mégis azt tanítja, hogy a kölcsönös testvéri elfogadásnak ezt a dimenzióját sem lehet tettekre váltani, ha hiányzik bennünk a készség Isten szavakkal hirdetett és gyakorlattá változtatott Igéjének (vö. 1Tessz 1,6) hallgatására és befogadására. Ez az Ige mindenkit Krisztus követésére szólít (vö. Ef 5,1-2) az Apostol nyomdokain (vö. 1Kor 11,1). Ezért minél inkább egyesül egy közösség Krisztussal, annál inkább gondoskodik tagjairól, kerüli az előítéletet, mások megvetését, a botrányt, és nyitva áll a kölcsönös befogadásra (vö. Róm 14,1-3; 15,7). A hívek Krisztushoz hasonulva testvérként, az egy közös Atya gyermekeiként ismerik fel egymást (Róm 8,14-16; Gal 3,26; 4,6). Ez az értékes testvériség készségessé teszi őket arra, hogy „mindig gyakorolják a vendégszeretetet” (vö. Róm 12,13), amely az agapé elsőszülött gyermeke (vö. 1Tim 3,2; 5,10; Tit 1,8; Filem 17).

Így megvalósul az Úr ígérete: „Akkor felkarollak benneteket és atyátok leszek, ti meg a fiaim és a leányaim lesztek” (2Kor 6,17-18). Mindezek tudatában hogyne gondoskodnánk azokról, akik olyan nehéz szükséghelyzetekbe kerültek, mint a menekültek és a száműzöttek? Hogyne segítenénk szükségükben azokat a gyenge és védtelen, kétes és bizonytalan helyzetekbe került embereket, akiket a társadalom peremére szorítottak, vagy abból teljességgel kizártak? Az ilyen embereknek különös figyelmet kell szentelnünk, Szent Pál egyik közismert szövegének megfelelően: „Isten azt választotta ki, ami a világ szemében balga, hogy megszégyenítse a bölcseket... s ami alacsonyrendű és lenézett, azt választotta ki az Isten, a semminek látszókat, hogy megsemmisítse azokat, akik valaminek látszanak, hogy senki se dicsekedhessék Isten előtt” (vö. 1Kor 1,27-29).

Kedves Testvérek! Az elvándorlók és menekültek világnapja, amelyet 2009. január 18-án tartunk, legyen mindenki számára ösztönzés arra, hogy teljes testvéri szeretetben éljen mindenféle megkülönböztetett bánásmód és hátrányos különbségtétel nélkül. Legyünk meggyőződve arról, hogy minden ember felebarátunk, akinek szüksége van ránk és akin segíthetünk (vö. Deus caritas est, 15). Szent Pál sok népnek és sokféle kultúrában hirdette az evangéliumot; a nagy, alázatos apostol és vándor tanítása és példája sarkalljon minket annak felismerésére, hogy a felebaráti szeretet gyakorlása az egész keresztény élet csúcspontja és foglalata. A szeretet parancsa csak úgy teljesíthető – és ezt mi nagyon jól tudjuk – , ha Jézus tanítványai az ő asztalánál együtt részesülnek az Eucharisztiából, amely éppen a testvériség és a szeretet szentsége. Amint Jézus az Utolsó Vacsorán az Eucharisztia ajándékával együtt a felebaráti szeretet új parancsát is nekünk adta, ugyanúgy kell az Ő barátainak is a kegyelem erejével és Krisztusnak, az emberek „szolgájának” nyomán haladva, teljes odaadással szolgálniuk és gondoskodniuk egymásról, amint Szent Pál is ajánlotta: „Hordozzátok egymás terhét; így teljesítitek Krisztus törvényét” (Gal 6,29). Csak így gyarapszik a szeretet egymás és mindenki iránt (vö. 1Tessz 3,12).

Kedves Testvérek! Ezt az „örömhírt” nekünk szüntelenül hirdetnünk és tanítanunk kell, teljes lelkesedéssel, bátran, odaadással és minden erőnkkel! A szeretet magába sűríti az evangélium teljes üzenetét, Jézus tanítványait pedig az egymás iránti szeretetükről és a mindenki iránt tanúsított vendégszeretetükről ismerik fel. Pál apostol és különösen Mária, a befogadás és a szeretet Édesanyja esdje ki számunkra ezt az ajándékot. Miközben Isten segítségét kérem az elvándorlók minden támogatójára és gondozójára, az elvándorlók egész világára, imáimban állandóan megemlékezem mindenkiről, és szívből adom apostoli áldásomat.

Castel Gandolfo, 2008. augusztus 24.

XVI. Benedek

A német és olasz szöveg alapján fordította Cserháti Ferenc püspök.

© Híreink „Magyar Kurír”
 
További írásaink

   5 éves a SZGYM

        AKTUÁLIS

MISSZIÓS
    RÓZSAFÜZÉR

 
 
HITTERJESZTÉS MŰVE
SZENT PÉTER APOSTOL MŰVE
SZENT GYERMEKSÉG MŰVE
MISSZIÓS UNIÓ
Célja, hogy támogassa a világméretů evangelizációt, és az egyetemes missziós lelkület terjedését.

Célja, hogy erősödjön és növekedjen a missziós- és bennszülött papság képzésének lelki és anyagi támogatása.
A gyermekeket és kamaszokat hívja a misszió kalandjába, hogy felébressze bennük a missziós lelkületet, támogassa a keresztény szolidaritás iránti nyitottságukat.
Célja, hogy a papok és szerzetesek között a missziós lelkület elmélyítésével növekedjen a hivatások száma.
 
   
   
     
H-1223 Budapest, Jókai Mór u. 14. Tel/Fax: (+36 1) 226 4610 • E-mail: pmmmisszio@gmail.com
honlapkészítés