Pápai Missziós muvek
PÁPAI MISSZIÓS MŰVEK

PONTIFICIE OPERE MISSIONARIE
PONTIFICAL MISSION SOCIETIES
Pápai logó
 
 
 
 
Misszió
Vatikáni dokumentumok
A Pápai Missziós Művek
Hírek, cikkek, archivum
Média
Támogatások

Amint engem küldött
az Atya,

úgy küldelek én is
    titeket (Jn 20,21)

MISSZIÓ
     ÚJ EVANGELIZÁCIÓ

II. János Pál pápa


az egyetemes
    misszió pápája

Kezdőlap arrow Misszió arrow Mi a misszió? arrow Misszió egy plébánia életében 2.
Misszió egy plébánia életében 2.

Image

Tomka Ferenc atya plébániai misszióról írt cikkének második részét olvashatják az alábbiakban. Az első rész ITT olvasható.




A plébániai misszió lépései


A plébániai misszióról szólva, idősebbeknek eszébe jutnak a világháború előtti korszak plébániai missziós munkájának legismertebb eseményei, az un. „népmissziók”. Ezek lelkigyakorlatos hetek voltak, amelyre az egész plébániát, és a vallásgyakorlattól eltávolodottakat is meghívták. Nagyhatású igehirdetők, gyakran szerzetesek próbálták „felrázni” a plébániát (esetleg különböző lelki rendezvényekkel gazdagították, illetve tették élőbbé és meghívóbb jellegűvé a folyamtatot): hogy a buzgóbbakat még nagyobb odaadásra, az „ellanyhultakat” megújult szentségi életre (gyónásra, áldozásra), s elkötelezettebb keresztény életre hívják.

Milyen úton induljunk el ma, ha plébániánkon életre szeretnénk kelteni, vagy meg szeretnénk újítani a missziós-evangelizációs lelkületet?

Ha elhatározzuk, hogy meg akarjuk szólítani a nem-hivőket vagy a szimpatizánsokat, két kérdést biztosan fel kell tennünk:

 

A./ Hogyan tudjuk megszólítani őket?

 

B./ Hogyan tudjuk „befogadni” a megszólítottakat – hogyan tudunk otthont adni nekik az egyházközségben?

 

A válasz a plébániai körülményeitől függően (pl. falun és városon), más-más. Néhány közös alapelvet mégis megfogalmazhatunk.

 

a) – A nem hívők vagy keresők megszólítása

Az esztergom-budapesti egyházmegye főpásztora adott néhány szempontot azzal kapcsolatban, hogyan képzeli el az általa meghirdetett missziós hét előkészítését, illetve a nem hívők megszólítását. Ezek általánosan érvényes irányelvek:

 „A barokk korban úgynevezett népmissziók voltak. Magyarországon egészen a II. világháború utáni időszakig megtartották ezeket a programokat. Most ennek modern formáját szeretnénk megvalósítani.

(1) Először megszólítjuk azokat, akik aktív tagjai a plébániának,

 

(2) utána az egész közösséget szólítjuk meg,

 

(3) majd a plébánia kitárul a világ előtt.

 

(4) Valamilyen kulturális rendezvényt kínálunk a környék lakosságának, vagy hagyományos ünnepet használjuk fel arra, hogy a közösség a nem hívőkkel találkozzék.” (Magyar Nemzet, 2003. XII. 24.)

Fontos ez a tervszerű lépcsőzetesség. Hogy ne csupán egy hetes akciót (hetes népmissziós programot) „hajtsunk végre”, hanem tudatosan, felkészülten, Jézus szavaival: „vessük ki a hálót” a keresők felé.

A legelső kérdések közé tartozik: ki lesz az, aki megszólítja a kívülállókat, kik kezdik a misszionálást? Imént láttuk: a megszólítás elsősorban a tanúságtétel által történik; s ez minden keresztény feladata. Tehát egy plébánián vagy közösségben mindenekelőtt ezt kell tudatosítani, ezután vagy kereshetjük a misszió-evangelizáció eszközeit.

 

 ad 1. „Először megszólítjuk azokat, akik aktív tagjai a plébániának…”

 

Egy közösség általában akkor mozdul meg, ha legalább néhányan, és elsőként elindulnak egy irányba. Egy közösség akkor fog megmozdulni a missziós küldetésre, ha legalább néhányan – a közösség belső magja vagy legfelelősebb emberei, vagy bárminemű meghívható csoportja – már ráérzett a misszió fontosságára és annak lényegére, majd a lelkipásztorral együtt ők is közreműködnek a közösség meghívásában.

A misszióra felkészülés első feladata tehát: hogy egy szűkebb csoporttal elgondolkozzunk a misszió lényegéről, a világiak ilyen küldetéséről, majd a plébániai misszió lehetőségeiről és első lépéseiről.

 

A teendőket tehát így vázolhatjuk:

 

1. Fedezzük fel, hogy küldetésünk van: Fedezze fel először a „legbelső” csoport: milyen sok rokonunk, családtagunk, barátunk vagy közeli ismerősünk van, akik nem hívők.

 

2. Ismerkedjünk meg a misszió első lépésével: Sok hívő, önmagát védő válasza, ha a környezetükben élő nem hívőkről szólunk, az: hogy „őket nem érdekli a vallás; ők egészen mások”. - A misszió hitet tételez fel: hitet, hogy Isten működni akar bennünk, és hitet, hogy a másik ember bensejében is ott rejtőzik az isteni élet. (S aki ezt képtelen meglátni, legalább induljon el Jézus meghívása alapján: „Szeressétek ellenségeiteket!”) A misszió első lépése, hogy egy ember, egy csoport, Istenben hívő szeretettel (és mégis elvárás nélkül), elindul felebarátai felé.

 

3. Tervezzük meg, hova hívhatjuk a hit iránt érdeklődőket.

 

Egy nagyon egyházias, liturgikus ünneptől sokan elriadnak. Milyen körülményeket teremthetünk, ahová egy hit iránt érdeklődő meghívható? Milyen csoportok vagy rendezvények alkalmasak egy kereső befogadására?

 

a) Rendezvények: Sok közösség tapasztalata, hogy egy kirándulásra, egy közösségi ünnepre, farsangra, hangversenyre, családias plébániai rendezvényre könnyebben eljönnek nem hívő rokonok, családtagok. – Mikor válik egy ilyen rendezvény missziós jellegűvé: Az egyházi dokumentumok, a Szentírás alapján, két elemet említenek:

 

1. A közösség tagjai között élő, természetfeletti szeretetet (amelyben Jézus megjelenhet. vö. NMI 43; Jn 17,20.);

 

2. és az újak felé forduló szeretetet, a velük elkezdődő személyes kapcsolatot – amely emberileg is megérinti őket, természetfeletti szempontból pedig Isten szeretetét közvetítheti (1 Jn 4,16). Az EN írja: Nélkülözhetetlen a személyes kapcsolat! „Mindig szükséges, hogy a közvetítés embertől-emberhez” szóljon. „Az ember itt azt adja tovább, amit maga is megélt.” (EN 46)

 

b) Beszélgetések a hitről, felnőttekkel, fiatalokkal.

 

Sok plébánián működnek a hittel ismerkedő csoportok. Ilyen csoportok létrehozása szükséges a katekumenátus során, s létrehozásukat az egyházi előírások régóta alapvető feladatként jelölik meg (vö. KÁD 176). Ahol ilyenek nem léteznek, egy missziós terv alkalom lehet ezek létrehozására.

 

Ha elkötelezettebb felnőttek, fiatal házasok, fiatalok – akár 2-3-4-en elkezdenek imádkozva összejárni, hogy hitüket és egymás iránti szeretetüket megerősítsék (és missziós küldetésüket is átgondolják), általában hamarosan megnyílik a szemük, s felfedezik, hogy környezetükben milyen sok kereső van, akiket eddig észre sem vettek. És elkezdhetik meghívni ismerőseiket – vagy a plébánián jelentkező keresőket – csoportjukba. Szükséges, hogy legyen kezükben olyan hittan-könyv, amely segítséget nyújthat nekik abban, hogyan kell kezdők, nem hívők számára megvilágosítani a hit elemeit, illetve bevezetni őket a hit szerinti élet gyakorlatába is. (Vö. EN 44-45, CT 24, KÁD 80. Felnőtteknek a hitbe való bevezetés céljával íródott Tomka F. Találkozás a kereszténységgel c. könyve. SZIT)

 

A hittel ismerkedő beszélgetések ismert formái a felnőtt és ifi hittanok. Hasonlóak lehetnek a többfelé megtalálható baba-mama klubok is. Természetes egyszerűséggel, de egyidejűleg hívő, missziós küldetéstől is hajtva, jönnek létre. Néhány fiatal mama elkezd összejárni. Egyikük vigyáz a gyermekekre, vagy azok mászkálnak körülöttük a szőnyegen, s ők beszélgetnek: házastársi kapcsolatukról, nevelésről, keresztény életükről. Egyikük barátnője ugyancsak otthon van babájával. Meghívják őt is. Lassan növekszik létszámuk. Örömmel csatlakoznak nem hívők is, már csak azért is, mert otthon nagyon egyedül vannak. – Több ilyen igazi találkozás és misszió helyévé vált: A mamák sajátos élethelyzetből fakadó témák megbeszélése alkalmat adott a hitről való beszélgetésekre, az arról való tanúságtételre, a hivő közösségbe való meghívásra. – Másuttóvodás hittanok alatt az olykor alig hívő szülőkkel ülnek le beszélgetni hívő mamák, s ez is az evangelizáció, a misszió eszközévé lesz.

 

ad 2.  „Utána az egész közösséget szólítjuk meg”

 

Mikor érett meg az idő, hogy az egész plébániaközösséget – felnőtteket, gyermekeket -  meghívjuk, hogy mélyítsék el missziós küldetésüket mindennapjaikban? Amikor már van, illetve időközben megszületett, a plébánián egy-egy csoport, amely megsejtette a misszió fontosságát. Amikor létezik legalább egy-két csoport, amely képes a missziót mozgatni, az újakat megszólítani és befogadni. Amikor készítettek már valamilyen tervet a misszió lépéseire vonatkozóan (pl. hogy szerveznek majd egy kirándulást, ünnepet, beszélgetés-sorozatot, tábort stb.) amelyre kívülállók, érdeklődők is meghívhatók.


b) A megszólítottak „befogadása”

A megszólított akkor marad az egyházban, ha létezik egy közösség – egy családi ház, egy otthon – ahogyan a CL (26,34)  mondja – amely befogadja őt (ugyanezt fogalmazza meg a NMI, CT, KÁD). A megszólított fiataloknak általában fiatalok csoportjára, a fiatal házasoknak fiatal házasok csoportjára, a felnőtteknek, felnőttek csoportjára van szüksége – amely befogadja őket. A felnőtt keresztény közösségek kialakítása tehát ilyen összefüggésben is pótolhatatlan: illetve az egyház küldetéséből fakadó meghívásuk, hogy megtérőket megszólító és befogadó közösséggé alakuljanak.

A hit átadása, újak számára, a missziós katekézis és munka lehetetlen – mondja az OICA és az összes újabb kateketikai dokumentum -: ha nincsenek élő felnőtt és ifi csoportok, amelyek befogadják a megtérőket, megtérni vágyókat vagy keresőket. A CT írja: "A terméketlenség veszedelme fenyegeti a katekézist, ha a megtérőt, a katekument nem fogadja be egy olyan közösség, amely a hitből él." (C.Tr 24)

A felnőtt plébániai csoportok egyik feladata tehát, hogy megtartsa, megerősítse a meglevő keresztényeket, másik feladata hogy befogadja az újakat. Az előző még csak működik sokfelé (hogy egy-egy csoport létezik, s annak megtartó ereje van). A második feladatra, a misszióra (mások meghívása és befogadása) folyton kitűzendő új feladat. Erre a kereszténységünk lényegéből fakadó feladatra meghívás lehet egy-egy missziós program, amely a Szentatya új evangelizációs meghívására is válasz.


 Jézus az Egyházat megtérésre hívja

 „Fel kell figyelnünk arra, hogy egyházi közösségeinket is a gyöngeség, fáradtság, ellentmondás veszi körül – mondja II János Pál pápa, az Egyház Európában c. levelében -. Nekik is hallgatniuk kell a Vőlegény szavára, aki új dolgok befogadására készteti őket, és arra hívja, hogy vegyenek részt az új evangelizáció nagy művében.... Jézus Krisztus európai egyházainkat megtérésre hívja. S akkor ezek az egyházak, Urukkal és az Ő erejében, a remény hordozóivá válnak az emberiség számára” (Ecclesia in Europa 23).


Tomka Ferenc


Forrás: Káposztásmegyeri Szentháromság Plébánia

 
További írásaink

   5 éves a SZGYM

        AKTUÁLIS

MISSZIÓS
    RÓZSAFÜZÉR

 
 
HITTERJESZTÉS MŰVE
SZENT PÉTER APOSTOL MŰVE
SZENT GYERMEKSÉG MŰVE
MISSZIÓS UNIÓ
Célja, hogy támogassa a világméretů evangelizációt, és az egyetemes missziós lelkület terjedését.

Célja, hogy erősödjön és növekedjen a missziós- és bennszülött papság képzésének lelki és anyagi támogatása.
A gyermekeket és kamaszokat hívja a misszió kalandjába, hogy felébressze bennük a missziós lelkületet, támogassa a keresztény szolidaritás iránti nyitottságukat.
Célja, hogy a papok és szerzetesek között a missziós lelkület elmélyítésével növekedjen a hivatások száma.
 
   
   
     
H-1223 Budapest, Jókai Mór u. 14. Tel/Fax: (+36 1) 226 4610 • E-mail: pmmmisszio@gmail.com
honlapkészítés