Pápai Missziós muvek
PÁPAI MISSZIÓS MŰVEK

PONTIFICIE OPERE MISSIONARIE
PONTIFICAL MISSION SOCIETIES
Pápai logó
 
 
 
 
Misszió
Vatikáni dokumentumok
A Pápai Missziós Művek
Hírek, cikkek, archivum
Média
Támogatások

Amint engem küldött
az Atya,

úgy küldelek én is
    titeket (Jn 20,21)

MISSZIÓ
     ÚJ EVANGELIZÁCIÓ

II. János Pál pápa


az egyetemes
    misszió pápája

Kezdőlap arrow Misszió arrow Mi a misszió? arrow Mit tanulhatunk Szent Páltól a misszió fogalmáról?
Mit tanulhatunk Szent Páltól a misszió fogalmáról?

Image

A misszió szó értelme sokrétű. Érdemes elgondolkodni rajta, hogy a misszió fogalma mit jelent számunkra.




Például a missio canonica esetében megbízatást, küldetést jelent. A városmisszió során igyekeztünk megszólítani azokat, akik még nem hallották Jézus örömhírét. Ez evangelizációs tevékenység volt. A plébániai programok szerves részét képezték a városmissziónak. Ez a program azonban a hívőket célozta, itt a misszió hitbeli megújulást jelentett. A szónak van egy karitatív jelentése is, amikor rászoruló, szegény országoknak anyagi segítséget nyújtunk.

Pál apostol missziós útjai mindezt magukba foglalják, de ő elsősorban a keresztény közösségek létrehozására és annak éltető és megerősítő tevékenységére koncentrált. A beavató szentségek révén mi is részesedünk az Egyház missziójában. El kell gondolkodnunk rajta, hogy a misszióval kapcsolatban mit tanulhatunk Szent Páltól, ami erősítheti a küldetéstudatunkat.

 Mit jelent a misszió szó, illetve milyen feladatokat takar?

A misszió szó megbízatást, küldetést, hittérítést jelent. Mivel Jézus az Atya küldötte (vö. Jn 20,21), tőle megtanulhatjuk, mit jelent a misszió, és hogyan lehet teljesíteni ezt a feladatot a világban.  Jézus nemcsak példát mutatott, hanem missziós parancsot is adott, mely minden hívő emberhez szól (vö. Mk 16, 15; Mt 28,19-20).  Pál apostol, megtérése után egész életét missziós munkájának szentelte, és szó szerint az akkori világ lényeges határáig jutott el.

Számunkra is időszerű a misszió lényegében való megújulás. Hosszú éveken át a missziós munkát adományok küldésével tudtuk le.  Bár Pál apostol is végzett hasonló karitatív szolgálatot (vö. ApCsel 11,27-30), mivel a testvéri szeretet ezt is igényli, de nem ez volt missziós munkájának a lényege. Pálnak egyértelmű volt a misszió: Jézus Krisztust hirdetni, aki az Atya küldöttje – a fölkent próféta, Krisztus – a Messiás; a megfeszített, aki feltámadt, és aki által van bűnbocsánat. Ő értette, hogy semmi sem teszi az embert tökéletessé Isten előtt, csak az, hogy Krisztusban él. Pál mindent megtett azért, hogy minden nép hallhassa ezt az evangéliumot, és minden egyes ember megigazulttá válhasson Jézusban. „Nincs üdvösség senki másban. Mert nem adatott más név az ég alatt az embereknek, amelyben üdvözülhetnénk.” (ApCsel 4,12) Ez a misszió lényege, és a feladat az, hogy ne csak az evangélium hallgatóivá tegye az embert, hanem annak befogadására és megélésére vezesse az embereket.

Szent Pálnak a misszió azt jelentette, hogy

1. újra és újra útra keljen (nem turistaként, hanem céltudatosan):

2. vállaljon minden nehézséget (éhínséget, betegséget, hajótörést, bebörtönzést, emberek ellenségeskedését, bántalmazást stb.)

3. ismerje Jézus személyének, tanításának, cselekedetének, és életének lényegét;

4. értse, hogy Jézus hogyan teljesítette az Ószövetséget (mivel Pál szigorú farizeusi képzéssel rendelkezett);

5. ismerje azokat, akikhez szólt (milyen vallásos háttérrel rendelkeztek);

6. úgy szólítsa meg a hallgatót, hogy azt szíven találja az üzenete;

7. felállítson helyi „egyházakat”, vezetőket válasszon ki, akik majd az új nyáj   gondját viselik;

8.  visszatérjen hozzájuk (személyesen vagy levélben), hogy megerősítse őket.

Ne feledkezzünk meg arról, hogy Pál először a keresztények üldözője volt. Nem csak ő látott veszélyt ebben az új „szektában”, hanem mások is. Pál apostol felelősséget érzett az új missziós területeken a keresztényekért. Nem megmenteni akarta őket a szenvedéstől, hanem megerősíteni, hogy tartsanak ki Krisztus mellett, mivel „sem halál, sem élet,… el nem szakíthat bennünket Isten szeretetétől, amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van”. (Róm 8,38,39)

Milyen „stratégiát” tanulhatunk Szent Páltól?

Pál missziós stratégiájának hét olyan pontja van, amelyet érdemes ellesni:

1. A missziós munka komoly lelki készületet kíván.  Pál sem azonnal vetette magát a munkába, hanem évek teltek el úgy (egyes kutatók szerint 14 év), hogy közben imádkozott, tanult, elmélkedett, tanácsot kért, figyelt, és engedte, hogy a Lélek vezesse.

2. Stratégiai kulcspontokat keresett, nem elhagyott területeket. Saját népével akarta kezdeni, de nagy volt az ellenállás, ezért a pogányokhoz fordult. Hányszor szeretnénk mi is saját családtagjainknak átadni a Jézusban felfedezett örömünket, de nem hoz olyan eredményt, mint amilyet szerettünk volna. A zsidók közül azért sokan megtértek, és új egyházi közösség alapjaivá váltak. (Lásd ApCsel 18, 6-9) Pál nem eldugott kis falvakban prédikált, hanem odament, ahol nagy élet volt: politikai, gazdasági, kulturális szempontokból nézve központilag fontos helyekre, mert megértette, hogy ha ezeken a helyeken kialakul a krisztusi közösség, akkor képesek lesznek szervezetileg is támogatni egymást, miközben mások előtt tanúságot tesznek. Ezek a közösségek karolhatják majd fel a kisebb szomszéd falvakat.

3. Pál nem a keményszívűeket kereste meg először, hanem azokhoz fordult, akikben látott némi nyitottságot. Bölcsen felmérte a „talaj” befogadóképességét, hogy a „mag” elültetésének esélye legyen. Amikor a talaj túl keménynek bizonyult, abbahagyta a prédikációját, és ahhoz a néhány emberhez fordult, akik mégis befogadták tanítását, és hittek. Azokat képezte tovább, hogy megerősítse őket a hitben.

4. Nehézségek felmerülésekor, vitás helyzetekben Pál mindig kikérte az Egyház vezetőinek tanácsát, és alávetette magát döntésüknek (Lásd ApCsel 15,1).

5. A rugalmasság és az alkalmazkodás fontossága a tanítás pedagógiájában. Mit jelent ez? Amikor Pál apostol vallásos emberekkel állt szemben, akkor a számukra fontos értékekre épített, Athénban viszont inkább a görög filozófiára. Ez nekünk is fontos: nem biztos, hogy jó kiindulási pont, ha csak egy módon közelítünk valakit, valamit. (A képen Szent Pál tanulmányozza a helyi istenek ábrázolását. Éppen az „ismeretlen Isten” tiszteletére állított hely előtt ált meg. Ennek a maradványa a foton tekinthető meg).

6. Érzékeny maradt a zsidók iránt, és kerülte a félreérthető döntéseket. Vigyázott, hogy ne sértse meg a testvérek „aggályos lelkiismeretét”, és tanította az egyház vezetőit, hogy hasonlóképpen óvják a rájuk bízottakat. (vö. 1Kor 8,1-13) Lehet, hogy a hitbeli fejlődésünk során másként viszonyulunk valamihez, mint azok, akiknek a hite még gyenge. Az „értelmes” magatartás elvárása helyett inkább az erősebbeknek kell megértőbbnek lenni.

7. Világos önazonosság. Manapság ezt „identitásnak” is mondjuk. Pálnak az volt a legfontosabb, hogy „Krisztusban” legyen. Ő csak ezzel akart dicsekedni (vö. 2Kor 12,1-6). Krisztusban találta meg igazi személyes értékét. Érdemes nekünk is elgondolkodni, hogy mibe kapaszkodunk, és mit tartunk nagy értéknek a személyünkkel kapcsolatban.

Milyen hibákat követhetünk el a misszióval kapcsolatban?

A misszióval kapcsolatban sok hibát követhetünk el. Ha visszatekintünk a fent két részletben felsorolt gondolatokra, akkor már láthatjuk, hogy ha valamelyiket figyelmen kívül hagyjuk, akkor sérüléseket okozhatunk.

A legtöbb hiba abból származik, hogy nem ismerjük eléggé mások kultúráját, és nem tartjuk tiszteletben azt. Mit jelent ez? Mi a hitünket egy adott nép szokásai között ismertük meg és éljük meg. Ezek a vallásos szokások. Csakhogy elfelejtjük, hogy az evangélium nem egy vallást hozott létre, hanem egy új népet, új közösséget, amelyet Jézus Krisztus alapozott meg. „Menjetek minden néphez”, ez nem azt jelenti, hogy a magyar kulturális vallási szokásokba kényszerítsünk mindenkit, hanem az evangélium lényegét adjuk át személyes jelenléttel, törődéssel, tisztelettel, alázattal és tisztán. Valóban azt kell látnunk, hogy sok népnek a saját kultúrája oly értékeket hordoz, amely segíthet felfogni, megérteni Jézus tanítását, és utat is mutathat a tanítás életre váltásának módjára. Tudni kell, mi lényeges és mi nem.  Amikor ezt tesszük az „evangelizációs” folyamatban, azaz arra a kultúrára építünk, amelyben az adott nép él, azt nevezzük inkulturációnak. Szent Pál éppen ennek a fontosságát tisztázta a missziós útjain.

Nem csak népekre kell gondolni, hanem kisebb csoportokra, illetve minden egyes emberre is, akivel ma az evangelizációs folyamatban találkozhatunk. Lehetőség szerint ismerjük meg, milyen háttérrel rendelkezik, mielőtt fölkínáljuk neki az evangélium kincseit.

Hány missziós útról lehet beszélni Szent Pál esetében?

Három külön missziós útra lehet bontani missziós tevékenységét. Bár a Szentírásban ezekről az utakról csupán néhány fejezetben olvashatunk, valójában nem egy rövid időről, hanem évekről van szó. Miért fontos ez? Miközben az evangélium tanítása újabb és újabb területekre jutott el, újabb problémák is felmerültek. Nagyon szépen lehet látni, hogyan fejlődött az Egyház tanítása.  A problémákkal kapcsolatban Pál mindig az Egyház vezetőivel vette fel a kapcsolatot. Ez fontos! Pál nem vezetett egy közösséget sem, hanem ahogyan kialakult egy közössége, azt mások vezetésére bízta.

A folyamatos tisztázás jó döntéseket szült, mint pl. az első egyházi zsinat, amelyet Jeruzsálemben tartottak.  Az apostolok a megtéréssel és beavatással kapcsolatos lényeges kérdéseket tárgyalták.  A fő kérdés az volt, hogy a nem zsidó megtérőknek mit kell tenniük? Szükséges-e számukra a körülmetélés, vagy elég, ha hisznek Jézus Krisztusban? (vö. ApCsel 15,6-29) Tisztázni kellett, hogy mit jelentett, hogy „tegyétek őket tanítványommá”? Nem volt világos, hogy Jézus, aki maga is zsidó, a zsidó vallásra gondolt-e, vagy másra. Pál szerepe ebben a kérdésben sorsdöntő volt: a pogányoknak nem a zsidó vallást kell magukévá tenni, hanem Jézus Krisztust elfogadni, Őbenne hinni, az Ő erkölcsi tanítását és a szeretet parancsait betartani.

Szent Pál első missziós útjára Antióchiából indult Barnabással együtt, sok helyre eljutottak mindössze néhány év alatt. Miért éppen Antióchia? Mert a zsinat után Pál Damaszkuszba tért vissza, de várt sok éven át, amíg világossá nem vált, hogy mi vele Isten terve. Közben a jeruzsálemi egyház elküldte Barnabást Antióchiába, hogy segítsen vezetni az újonnan kialakult keresztény közösséget. Soknak bizonyult számára a feladat, és elment Damaszkuszba, hogy felkeresse Pált, és a segítségét kérje. Pál örömmel ment vele, hogy segítsen. Majdnem egy ével később a helyi egyház döntése, hogy küldjék Barnabást és Pált missziós útra. Ezért is térnek vissza hozzájuk a végén, hogy mindenről beszámoljanak. (vö. ApCsel 14,27-28)

Mi jellemző a missziós utakra?

A következőket említjük: érkezéskor megkeresték a helyi zsinagógát, hogy saját népüknek hirdessék az örömhírt. Általában jó néhány buzgó zsidót olyannyira felkavart az új tanítás, hogy nem csak hogy megfenyegették a misszionáriusokat, hanem bántalmazták is őket. Gyakran kellett menekülniük, de legtöbbször mégis sikerült néhány embert megnyerni Krisztusnak. Ezekből alakult az új közösség magva, akikhez Pál később visszatért, meglátogatta őket, és levélben is erősítte hitüket. Vezetőket jelöltek ki, és felállt a helyi egyház. Ezután kezdődtek a problémák: a régi szokásokat, világnézetet stb. még nem sikerült teljesen a keresztény hit fényében megvizsgálni, és helyretenni, így gyakran botrányos helyzet alakult ki. Pál szigorú és kemény leveleket ír, hogy visszatérjenek a krisztusi útra, és aki nem tér vissza, az Pál számára elveszett ember. Valószínűleg ez történt a történelem folyamán mindenhol, ahol az Egyház kialakult: ahol nem fogadták el az Egyház tanítását tisztázó döntéseket, ott a közösség levált a nagy közösségről, az Egyházról: ezek az eretnekek.  Üldözések is voltak, de ezek inkább erősítették az Egyház terjedését. Mennyire igaz, hogy a vértanúk véréből virágzott a következő nemzedék. De mint akkor, most is folyamatosan tisztázni kell, mi is pontosan az Egyház tanítása. A világos tanítás továbbadásában minden hívőnek szerepe van, mivel a missziós feladat mindenkié.

Forrás: Wekerletelepi Szent József Plébánia

Image

 
További írásaink

   5 éves a SZGYM

        AKTUÁLIS

MISSZIÓS
    RÓZSAFÜZÉR

 
 
HITTERJESZTÉS MŰVE
SZENT PÉTER APOSTOL MŰVE
SZENT GYERMEKSÉG MŰVE
MISSZIÓS UNIÓ
Célja, hogy támogassa a világméretů evangelizációt, és az egyetemes missziós lelkület terjedését.

Célja, hogy erősödjön és növekedjen a missziós- és bennszülött papság képzésének lelki és anyagi támogatása.
A gyermekeket és kamaszokat hívja a misszió kalandjába, hogy felébressze bennük a missziós lelkületet, támogassa a keresztény szolidaritás iránti nyitottságukat.
Célja, hogy a papok és szerzetesek között a missziós lelkület elmélyítésével növekedjen a hivatások száma.
 
   
   
     
H-1223 Budapest, Jókai Mór u. 14. Tel/Fax: (+36 1) 226 4610 • E-mail: pmmmisszio@gmail.com
honlapkészítés