Pápai Missziós muvek
PÁPAI MISSZIÓS MŰVEK

PONTIFICIE OPERE MISSIONARIE
PONTIFICAL MISSION SOCIETIES
Pápai logó
 
 
 
 
Misszió
Vatikáni dokumentumok
A Pápai Missziós Művek
Hírek, cikkek, archivum
Média
Támogatások

Amint engem küldött
az Atya,

úgy küldelek én is
    titeket (Jn 20,21)

MISSZIÓ
     ÚJ EVANGELIZÁCIÓ

II. János Pál pápa


az egyetemes
    misszió pápája

Kezdőlap arrow Misszió arrow Mi a misszió? arrow "Misszió": sok arc, egy szív!
"Misszió": sok arc, egy szív!

Image

A misszió szó védelmében: Nem lehet idejétmúlt a misszió szó, ha az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye új lelkipásztori programja élére meri helyezni, ha szerzetesrendek ma is lelkipásztori profiljukként tartják számon.

Mégis e kifejezésben ma sokan az erőszakos hittérítést, missziós hódítást vélik felfedezni.






Lányi Béla SVD

Olyan korok magatartását, amikor az egyház agresszív államhatalmakat kiszolgálva hajtotta uralma alá az egzotikus népeket. A szó felújítása mögött ma is ezt az államegyházi törekvést sejtik. Mások éppen ellenkezőleg, a társadalomra veszélyes szektáktól átvett magatartásnak veszik. Régen az államhatalom támogatása miatt olyan könnyű volt "öntudatos kereszténynek" lenni, hogy ez az öntudat túlkapásokhoz, bűnökhöz is vezetett. De ma? Ma olyan kevesen mernek tanúságot tenni a hitükről mások előtt. Pedig a világnak Krisztus kell. Szükséges a misszió, belföldön és külföldön egyaránt. Érdemes felfedezni a régi szó igazi jelentését: misszió = küldetés.

Misszió: személyes keresztény hitünk a relativizmus kihívása tükrében

Egyre többször kerülünk kapcsolatba a volt gyarmati országokkal, azok kultúrájával. Tényleg felsőbbrendűek vagyunk náluk? Van-e küldetésünk hozzájuk? Néha az is eszünkbe jut, hogy kultúrájukat éppen a fehér ember rombolta le. Szabad-e kárt tenni más népek kultúrájában a kereszténység nevében? Szabad-e más vallásra nevelni ezeket a népeket, nem inkább abban kellene segíteni nekik, hogy a sajátjukban legyenek boldogok? Az ilyen gondolkodás ma már nemcsak divat, hanem sokszor illemszabály is, hiszen mi nem akarunk senkit sem elítélni és ezáltal megsérteni. Nemcsak idegen népekkel szemben, hanem itthon is, a másik relativizmusba fordult tisztelete tart vissza attól, hogy valamit is mondhassunk neki. Pedig a vallás nem magánügy, a hit még kevésbé.

A misszionárius a keresztény hitet akarja vinni, nem az európai kultúrát vagy hatalmi ambíciókat. De lehet-e a hitet "terjeszteni"? Nem oly mértékben személyes dolog-e, melynek már megfogalmazása is vitatott, hát még (egyházi) tekintéllyel történő kötelezővé tétele?

Aki elválasztja egymástól a hitet és annak kifejeződését, az arra a (látszólag meggyőző és humánus) nézetre juthat, hogy az egyháznak a hit megfogalmazása helyett inkább a jó erkölcs terjesztésére, és/vagy igazi, szeretetre alapuló közösség megteremtésére kellene koncentrálnia erőit. Ahogy egy jól menő egyházközség bennfentes tagja fogalmazott: "Itt minden szuper, csak ne jönne az atya mindig a hitletéteménnyel vagy az erkölcsi előírásokkal, ami úgyis mindenki számára más. Az egyház sokkal több embert vonzana, ha ezekről lemondana." A fent említett személy bizonyára megsértődne, ha nem tartanánk igazán katolikusnak, hiszen sokat dolgozik a plébánián. Mégis túl alacsonyra szállítja le a mércét.

Hogy ki "mennyire hívő", mennyire "jó katolikus", azt már a régi időkben is nehezen lehetett megmondani. Csak Isten látja a bensőnket! Azért mégis kell lenni valaminek, ami az egyházi életben közös alapot teremt. Ezt pedig úgy lehetne megfogalmazni, hogy a hitigazságok objektívek, de a hit megnyilvánulásai személyesek. Bár a világunk objektív, Teremtője személyes! Olyan világot teremtett, melyben emberi személyek élnek objektív igazságok, természeti és természetfeletti törvények által meghatározott környezetben. Az evangélium személyessége tehát nem relativizmus. Nem minden relatív! Az én világnézetem, az én hitem másoknak is fontos. Van mondanivalóm másoknak: ez öntudat, anélkül, hogy magamat felsőbbrendűnek gondolnám. Ha pedig ezt a feladatomat felismertem, akkor küldetésem van!

Misszió: a cél és az alkalmazkodás

Mi ezek után a misszió tulajdonképpeni célja? A régi misszionárius rávágná, hogy a "lelkek megmentése" - ha ezen többet is értett, mint a puszta keresztelést. E gondolkodásmódba persze nem lehet belepréselni az újabb teológia "anonim keresztényeit", akik ugyan formálisan nem keresztények, de életükkel evangéliumi értékekről tesznek tanúságot, és üdvözülhetnek.

Ha valaki így is üdvözülhet, keresztelés és egyháztagság nélkül, akkor nem is kellene lelkeket menteni - gondolhatná valaki. Van-e még értelme ekkor a missziónak? Igen, hiszen az embert végső célja elérése előtt még sok-sok közelebbi cél, érték vezérli. Ezek közül egyik legfontosabb a helyes világnézet iránti igény, az igazság megismerése.

Az alapvető hitigazságok már itt a földön is segítenek helyesen élni, jobb világnézetet kialakítani. Ahogy más igazságokat sem az ember maga talál ki, hanem a valóságból merít, úgy ezek az igazságok sem lehetnek az emberi gondolkodás önkényének kiszolgáltatva. Istentől kapja őket az ember. Bennünket pedig maga Isten küld, hogy segítsünk másoknak a krisztusi igazság felismerésében. Persze az ember az igazságot kulturális mezbe öltöztetve ismeri fel. Ugyanazt a dolgot más kultúrkörben más kifejezőeszköz jeleníti meg. Bármilyen szép a gregorián ének Magyarországon, Afrikában mégsem ezzel fogjuk megnyerni a kereszténység iránt érdeklődőket.

Jézust, aki zsidó volt, ma is mindenki a saját kultúráján keresztül ismeri meg. Aki "küldött", misszionárius, az alkalmazkodjon azokhoz, akikhez érkezett! Ez nehéz. Az inkulturáció azt jelenti, hogy minden missziós tevékenység kezdetén először meg kell ismerni a helyi kultúrát, és fel kell készülni a vele való párbeszédre. Ha ez sikerül, akkor a misszió úgy tudja közvetíteni a keresztény gondolatot, hogy nem rombolja le a helyi kultúrát.

A kultúra és a mondanivaló összefüggését a politika is kiaknázza. Miért ne meríthetne belőle az egyház? Rómából érkezett rendi vizitátorunk érdeklődve nézte a budatétényi Szoborparkot. "Ilyesmi kellene a többi volt szocialista országba is! Oroszországban nem mertek lerombolni egyetlen Lenin-szobrot sem, mert az kulturális érték is. Lengyelországban szinte mindet ledöntötték, még ha művészileg érték is lett volna. A magyar Szoborparkban megőrződnek, politikai szerepvállalásuk azonban megszűnik." Szakrális kultúránk azonban nem kifejezőeszközök múzeuma: élő megnyilvánulásokat tartalmaz. Mennyire szabad nevelni, pláne átnevelni velük?

Inkulturáció: Jézusról beszél-e az a templom, mely művészkörök számára üzenetet hordoz, a helybelieket azonban idegesíti? Magyarországon gyakran előítéletek gátolnak bennünket a másik ember, a másik kultúra megértésében. Nyugat-Európa egyházait mind liberálisnak, Kelet-Európa egyházait pedig mind túl hierarchikusnak találjuk. A déli kontinensek katolikusait primitívnek véljük és lenézzük. Kevéssé ismerjük azt a sokféleséget, amelyet a katolikus egyház egymilliárd hívőt számláló közössége jelent. Ott a katolikus hit nagyon sok formában ölt testet. Mi viszont csak napi apró-cseprő gondjainkon túllátva vehetjük észre a valóban nagy összefüggéseket.

Miért is kell szomorkodni, ha lengyel pap lett a plébánosunk? Hiszen ez nem a magyar kultúra felhígulása, hanem éppen gazdagodás. A magyar kultúra mindig integráló volt: minél több külső hatás éri, annál többet tud integrálni, annál gazdagabb lesz.  

Misszió: valóban "küldetés"!

A küldetés azt jelenti, hogy másokhoz kell elmenjünk. Még a paphiánnyal küzdő magyar egyház is tud kiküldeni papokat, szerzeteseket és világiakat! Rossz szolgálatot tesz az, aki sajnálja a missziótól a hivatásokat. "Van itt is feladat. Itt is van pogány" - ez a szemrehányás látszólag másokra is gondol, mégis magát a jó Istent kritizálja, aki állítólag nem tudná, hogy kiket hová küld. Miért is ne küldhetne egy magyar embert Indonéziába? Isten mennyivel nagyvonalúbb, mint mi! Nézzünk arra a fiatal indonéz papra, akinek a hazai plébániáján ma is magyar pap működik. Nem volna helyesebb, ha Ferenc atya magyar plébániát vállalna, a tőle érkezett Modeszt atya pedig valahol Indonéziában segítené saját népét? Akkor mennyivel kevesebbet tudnánk egymásról! Nem emberi erő akarta így, hanem az isteni Gondviselés.

Misszió: én hol kezdjem?

Csak az önművelés vezethet mély gondolkodáshoz. Öntudat nélkül halott a hit, de az is igaz, hogy a műveltség nélküli öntudat a hit sírásója. Aki e téren hiányt érez, annak bátran ajánlható a kőszegi Cursillo.

Sokan panaszkodnak, hogy nem tudnak sokat a missziókról, sohasem látnak misszionáriust. Pedig ma már Budapesten is van lehetőség a személyes találkozásra az egyház nemzetközi életének tanúival, résztvevőivel, csütörtökönként délután öt órakor a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnáziumban. Emellett a katolikus sajtó, rádió is alkalmat ad a misszióval kapcsolatos ismeretszerzésre.

Mindenki misszionárius: mindenkinek van küldetése!

Miért is hallgatna arról, ami neki reményt ad, az evangéliumról. Ehhez még hivatásos hithirdető sem kell, hiszen minden keresztény feladata. Mindenkinek vannak ismerősei, akik még alig hallottak Krisztusról.

A legalapvetőbb feladatot, a missziókért végzett imát bárki elvégezheti. A magyarországi missziós imaközösségek várják azokat, akik közösségben szeretnének imádkozni a hitterjesztés művéért.

Imádkozzunk és adományainkkal támogassuk mindazokat, akik teljes elkötelezettséggel valósítják meg Krisztus végakaratát:

"Menjetek tehát és tegyetek tanítvánnyá minden népet! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében, és tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek!" (Mt 28, 19-20)

Forrás: www.igen.hu
 
További írásaink

   5 éves a SZGYM

        AKTUÁLIS

MISSZIÓS
    RÓZSAFÜZÉR

 
 
HITTERJESZTÉS MŰVE
SZENT PÉTER APOSTOL MŰVE
SZENT GYERMEKSÉG MŰVE
MISSZIÓS UNIÓ
Célja, hogy támogassa a világméretů evangelizációt, és az egyetemes missziós lelkület terjedését.

Célja, hogy erősödjön és növekedjen a missziós- és bennszülött papság képzésének lelki és anyagi támogatása.
A gyermekeket és kamaszokat hívja a misszió kalandjába, hogy felébressze bennük a missziós lelkületet, támogassa a keresztény szolidaritás iránti nyitottságukat.
Célja, hogy a papok és szerzetesek között a missziós lelkület elmélyítésével növekedjen a hivatások száma.
 
   
   
     
H-1223 Budapest, Jókai Mór u. 14. Tel/Fax: (+36 1) 226 4610 • E-mail: pmmmisszio@gmail.com
honlapkészítés